Újvidéki óvodások a 19. század végén
Újvidék társadalomtörténetének figyelme csak a 19. század közepétől irányult a nők, és a gyerekek felé, ami eleinte, csak a kiemelkedő egyéniségek és a tehetősebb családok lányaira, asszonyaira és utódaira korlátozódott. Ettől az időtől kezdve már, nemcsak a gazdag újvidékiek alkalmazhattak dajkákat és nevelőnőket, hanem a szélesebb néprétegek számára is lehetővé vált a gyerekek napközbeni megvigyázása és felügyelet alatti tevékenysége, először magán és felekezeti „kisdedóvókban”, majd 1892-től, az úgynevezett városi alapítású óvodai intézményekben is.
Az első óvoda alapítási ötlete először az Újvidéki I. Nőegylet alapító okiratában jelent meg 1865-ben. Az Újvidéki I. Nőegyletnek alapítói nyilatkozatában fogalmazódott meg először, hogy annak „feladata lenne egy kisdedóvó intézetet létesíteni, és ez által a napi teendőiket házon kívül teljesítő szülők gyermekeit védelem alá venni, a kisdedeket már zsenge korukban szorgalomra, rendre szoktatni, és az ifjú szívekbe a vallás és erkölcs szeretetét idejekorán becsepegtetni”. Az ötlet megvalósításához a megfelelő anyagi alapot is meg kellett teremteni, amit a nőegylet tagjai egy kisdedóvó alap megteremtésével szerettek volna fedezni, amihez a pénzeket 1866. elején, egy farsangi „táncvigasság” bevételével és tárgysorsjátékkal szerették volna azt biztosítani, amihez a Magyar Országos Pénzügyi Igazgatóság beleegyezését is adta.
A kisdedeket nevelő szándék azonban ebben az időben már nemcsak az Újvidéki Nőegylet hölgykoszorújának volt célja, hanem a magánvállalkozóké is. Így, 1867-ben Szaghmeiszter Dániel okleveles kisdedóvó, azzal a kérelemmel fordult a városi tanácshoz, hogy az engedélyezze egy magán kisdedóvó intézet megnyitását. Az óvoda megnyitásának célszerűségét pedig azzal támasztotta alá, hogy a „magokra hagyatott gyerekek minden veszélynek ki vannak téve, s azok „öntudatlanul a legiszonyúbb tűz veszélynek okozói lehetnek”. Az óvodában, viszont minden ilyentől megóvhatóak, s „testök és lelkök is a legjobb irányban fejleszthetik, s az erkölcsiség, vallásosság csírája is beléjök oltatik”. Ajánlatában arról is értesítette a városi tanácsot, hogy készen áll a „jó és a nemes oktatására”, a kisdedóvót, pedig saját költségén nyitná meg, a kisdedeket pedig „Szerb, Magyar és Német nyelven” fogja oktatni. Az óvoda megnyitása, azonban, nem volt egyszerű dolog, mert a Vallás és Közoktatási Minisztérium jóváhagyása csak 1869. augusztusában érkezett meg.
Újvidék város tanácsa az óvodák megszervezésével csak 1892-től kezdett foglalkozni, amikor olyan döntést hozott, hogy a városban 4 óvodát nyitnak. Újvidék minden kerületben egyet. Az óvodák és menedékházak felügyeletére 1894-ben, egy „írni és olvasni tudó bizottsági tagokból” álló a községi kisdedóvodák és menedékházakat igazgató törvényhatósági bizottságot állított fel, melynek tagjai: Kopper György, Belohorszky Gábor, Molnát Hugó, Csirics Milán, Ertl Ignácz, Bruck Ferencz, Horváth József, Szávics Milán, Mialovics Gábor és Szabó Lajos voltak.
A bizottságot Újvidék Szabad Királyi Városi Kisdedóvodák és Gyermek- Menedékházak Felügyelő Bizottságának nevezték, és az saját pecséttel rendelkezett. A városi tanács a városi óvodák költségeinek fedezését, úgy látszik, nagy tehernek tartotta, ezért az óvodák felállításának ütemét azon pénzösszegnek a befolyásától tette függővé, amelyek a felekezeti iskolák, és templomépítési eszközökből felszabadultak, mert ettől a kötelezettségtől a szabad királyi városokat felmentették. Ezért, Újvidék város gazdasági bizottsága 1894-ben csak egy óvoda megnyitását látta elő, azt is az I. kerületben. A községi óvoda költségei magába foglalta az óvónő és dajka fizetését, és az óvodára alkalmasnak talált épület bérlésének költségét is.
Eleinte Újvidéken, a magánóvodákon kívül, valóban, csak az I. negyedben működött községi óvoda, a II. kerületben pedig, egy, a várostól támogatott gyermekmenedékhelyet nyitottak, amelyet 80 férőhelyesre szerettek volna bővíteni. A III. és IV. negyedben az óvodák megnyitását, az 1895. évre tervezték, és ekkor már az óvodák megnyitásának és a gyermekmenhely kibővítésének ügyét, „kivételesen fontosnak” tartották, nemcsak a bizottság, hanem a Városi Tanács tagjai is.
Az első világháború alatt és ezt követően, mintha kihaltak volna Újvidéken az óvodák. Míg az általános iskolákról rendszeres városi jelentések készültek, az óvodákról szinte nincs is hír, és a magán- és felekezeti alapon megszervezett gyermekmenhelyekről is csak a hadiárvák elhelyezésének kapcsán foglalkoztak a városi hivatalok.
