Az Újvidéki Városi Múzeum gyűjteményéből
Az újvidéki Flatt család, azon ritka családok közé tartozott, amelyek a 18. századtól az egyszerű molnárokból, pékekből, kenyérsütőkből a legmagasabb rangú vármegyei és városi tisztviselőkké verekedték fel magukat.
Természetesen, őket is igazi újvidéki őslakosokként tarthatjuk számon, akik igazi német származásúaknak mondhatták magukat, annak ellenére is, hogy a 19. században, mint a magyarországi németek többsége, lassan elmagyarosodtak.
A Flatt család igazi fénykorát a 19. század második felében élte, amikor két tagja is a városi főispáni tisztet töltötte be. A Flatt vezetéknév először az újvidéki levéltár adatai között 1765-ben egy adásvételi szerződés kapcsán fordul elő. E dokumentum arról tanúskodik, hogy Andreas Flatt, újvidéki pék, 25 forintért egy kisebb házat vásárolt, majd 1769-ben egy Vrbašanin vezetéknevű szomszédasszonyával adódtak gondjai. Halálának éve 1807-re tehető, amikor családja már jelentős összegű hagyatékán osztozott. Anna nevű özvegye 3018 forintot örökölt, Johan, Mathias és Franz nevű fiai 3368-at, míg Paul nevű fiának valamivel kevesebb mint 3068 forint jutott. Franz és Paul az újvidéki katolikus gimnáziumba jártak, míg apjuk pékmesterségét Mathias és Andreas folytatták.
1797-ben a levéltári adatok arról is szólnak, hogy a két pék testvér, Andreas és Mathias Flatt, többedmagával arra kérte a városi tanácsot, hogy biztosítsák számukra, az újra szerveződő újvidéki katonai kórház ellátásának a jogát. Mathias pedig tehetős polgárként már Újvidék város választott tanácsának tagja volt.
A fentiekből ítélve a Flatt fiúk az örökséggel jól gazdálkodhattak, hiszen néhány generáció múlva a család leszármazottját, Andreast vagy Flatt Endrét, akit a karlócai gimnázium tanulójaként is jegyeztek, a Bach rendszer hű tisztviselőjeként tartották számon. Az újság szerint, pékből lett a Temesvárott székelő helytartótanács titkára, s ebben a rangban 1852 és 1857 között a Temeschwarer Zeitungot is szerkesztette, a provizórium hű embereként a német koteria vezéreként emlegették. Rezsimhűsége ellenére a szerbek nagy ellenségükként tartották számon. Hivatali előrehaladása látványos volt, 1861 és 1866. között a szabadkai városi tanácsot vezette, majd a Magyar Belügyminisztérium 1873-ban arról értesítette Újvidék városát, hogy Lénárt Máté helyett, Szabadka, Zombor és Újvidék főispánjává Flatt Endrét nevezte ki.
Flatt Endre német származásának jellemvonására a szorgalomra és leleményességre nem cáfolt rá, hiszen, főispánkodása alatt nemcsak az árvízvédelem ügyeiben jeleskedett, hanem az akkor fénykorát élő szerb politikai mozgalomnak az Ujedinjena omladina srpskának és vezérének, Svetozar Miletićnek az ellenőrzésében is. A levéltárban előforduló adat legnagyobb része arról szól, hogy Flatt Endre jelentéseket tesz a magyarországi szerbség politikai mozgalmáról. Kérdez és jelent arról, hogy az akkori újvidéki polgármester, dr. Ilija Vučetić a Matica srpska intézőbizottságába való megválasztása után betöltheti-e még polgármesteri tisztségét? Majd megtiltja, hogy a városban a Szerb Vajdaság címerét és zászlaját használják. Rendszeresen ellenőrizte a szerb kiadók által megjelentett újságok, folyóiratok és könyvek politikai üzeneteit. 1874-ben pedig, a már betiltott Omladina, Svetozar Miletić házában megtartott titkos értekezletével kellett foglalkoznia. 1875-ben ő az, aki tudatja a magyar belügyminisztériummal, hogy Triesztben, a nagy szerb szocialista, Svetozar Marković elhunyt. Az igazi, politikai és biztonsági kérdések mellett, azonban gondoskodnia kellett a város mindennapjairól is, például az árvíz rongálta Temerini utca javításáról.
Vasa Stajić, Flatt Endrét, Tisza Kálmán kormányzatának hű embereként jellemezte, kissé igazat adva az állandóan opponáló Zastavanak, hogy a Flatt a magyarokra is haragudott, «az igaz legjobb magyarokra is». Tisztségétől 1882. október 31-én kellett megválnia, 1885-ben hunyt el. A Temesváron született Viktor nevű fián kívül, akit 1881-ben joggyakornokként írtak össze az újvidéki lakosok között, még két lánya is volt, a legidősebb Budapesten született Luiza és a Szabadkán született Gizella.
Viktor nevű fia néhány év múlva apja nyomdokaiba lépett, és 1889. június 2-ától ő is Újvidék főispánja lett, és ezen a poszton 1900 júniusáig maradt. Ettől az évtől azonban a városi iratokban neve már ritkán fordul elő, főispánságának befejeztével még két évtizedet élt. Az újvidéki Futaki úti katolikus temetőben lévő családi síremlékükön elhalálozásának éveként 1920-at vésték be.
