Igazán kitettek magukért a szervezők, a 10. újvidéki csárdásbál felejthetetlenül nagyszerűre sikeredett. A Park Szálló báltermét fehérbe és virágdíszbe öltöztették fel, mint egy menyasszonyt és így várta szombat este nyolc órakor a már eleve remek hangulatban érkező vendégeket, ezúttal pontosan 398-at. A muzslyai Szivárvány zenekar, ahogy illik egy csárdásbálhoz, friss csárdással köszöntötte a magyar muzsikát kedvelő közönséget. A hangulat fokozásaként népviseletbe öltözött a Csűrdöngölő tánccsoport tagjai közül két pár ropta csodaszépen a csárdást. Erdély Lenke a szervezők nevében nyitotta meg a bált:
– Jó látni, hogy legalább annyian vagyunk, mint tavaly voltunk, szórakozzunk együtt, örüljünk egymásnak és annak, hogy ehhez a közösséghez tartozunk – így hangzottak a szavai, majd hozzátette, hogy az egy évtized alatt sikerült hagyományt teremteni a csárdásbállal, s az újvidékiek örömmel és szívesen vesznek rajta részt. Elmondta azt is, hogy a rendezvényt a VMSZ újvidéki szervezete, a Mozaik és az Európa Alapítvány támogatta és jelenlétével megtisztelte Nikowitz Oszkár, Magyarország nagykövete és neje, a szintén magyarországi Cserkeszőlő polgármestere, Fehér László, a VMSZ tartományi képviselője, de ott voltak az újvidéki magyar kultúra lovagjai díszmagyarba öltözve, valamint az újvidéki magyar társadalmi-politikai és üzleti élet képviselői, az egyetemi tanárok, értelmiségiek, s nagyon sokan az elszármazott újvidékiek közül hazalátogattak erre az alkalomra.
Aki eljött, nem bánta meg, mert fergeteges műsort nézhetett végig a budapesti vendégművészek, Bálint Natália operaénekesnő és Jenei Gábor színművész, baritonénekes jóvoltából, akik a Cabaret musicalből, Kálmán Imre operettjeiből és más operettekből adtak elő részleteket, s számos ismert melódiát is elénekeltek. Természetesen az elmaradhatatlan Csárdáskirálynőből válogatott dalok aratták a legnagyobb sikert, közülük is a Hajmási Péter, Hajmási Pál...
Egy bálon az is sokat számít, milyen a menü. Az első előétel hidegtál volt, finom felvágottal, pikáns túróval, olívabogyóval, amit a pincérek hada, a Radetzky-induló ritmusára lépkedve hoztak be a terembe úgy 21 óra tájt. Mondani sem kell, hogy ütemes taps kísérte őket. A következő étvágygerjesztő fogás húsos burek volt gombamártással leöntve. A főétel sajtos sertéskarajból állt, párolt káposztával és rizzsel körítve paradicsommal ékesítve és hozzá friss káposztasaláta. Ízletes volt minden, de hiányzott az asztalról a bors, ezt már tavaly is észrevettem, pedig a saláta az én ízlésem szerint borssal fűszerezve a jó. Még egy kifogásom van, a bálokba illik a menüt külön lapon feltüntetni és akkor emlékbe is megőrizhető a díszes menükártya. Ez most hiányzott. Talán majd jövőre. Volt torta, kívül fehér, de belül diós-csokis, emeletes. Jutott belőle mindenkinek legalább egy szelet, s utána rophatták a bálozók hajnalig. Bizony volt mit letáncolni-mulatni bőven.
