Ott, ahol az égtájak keresztezik egymást, és az őket összekötő utakból a keletre vezetők átlépik a Dunát, a bal oldali Duna-révnél, az egykor Ó-Péterváradjának és Vásáros-Váradnak is nevezett, elpusztult középkori magyar falvak helyén, az osztrák–török háborúk idején alakult meg a Péterváradi sáncnak nevezett település. A katonaságot kísérő, főleg kereskedők és kézművesek, legnagyobb számban szerbek, németek, magyarok, majd zsidók, örmények és görögök, a Duna mocsaras és holt ágaiból kiemelkedő hátakra építették üzleteiket és lakhelyeiket. Itt teremtették meg annak a településnek az alapjait, amelynek lakosai, javaikat gyorsan gyarapítva 1748. február 1-jén, saját pénzükből és kölcsönökből, 80 000 rajnai forintért megszerezték az akkor már mezővárosi rangú településnek, a szabad királyi városi jogokat. Az akkor kiállított szabadalomlevél alapján a város új nevet is kapott, Mária Terézia császárnő és királynő rendelkezése alapján, attól fogva Neoplantának, Újvidéknek, Neusatznak és Novi Sadnak nevezték, és ezen a néven ismerik világszerte ma is. Mint ahogyan a szabadalomlevél megszerzése sem volt egyszerű feladat, így a város új nevének kiválasztása sem volt egyszerű dolog.
Már 1746-ban, az egykori Péterváradi sánc lakossága a szabad királyi városi ranggal kapcsolatos felterjesztésében azt javasolta a Magyar Királyi Kancelláriának, hogy a települést nevezzék Bácsvárnak vagy Dunavárnak. Ezt a javaslatot a Kancellária 1748. január 26-án továbbította Mária Terézia királynőnek, azzal a megjegyzéssel, hogy az új városi rangért folyamodó település nem kaphatja meg a Bácsvár elnevezést, mert már egy ilyen nevű település létezik (Bács), de különben is, maga a város nem is Bácskában, hanem Bodrog vármegye területén fekszik. Ugyanakkor a Kancellária úgy találta, hogy a Dunavár, Vizköz, vagy a latinul Neoplanta, németül Ney-Satz magyarul Uj-Vidégh javasolt elnevezések találóbbak lennének. A végszót, mint akkoriban mindenben, a császár és királynő mondta ki azzal, hogy a Kancellária átiratára, saját kezűleg írta rá: „nominetur Neoplanta”. Érdujhelyi Menyhért szerint: „…a királynő választása szerencsésnek és találónak mondható, mert pregnans kifejezése a város új keletkezésének, a letarolt vidéken történt uj szervezkedés középpontjának. A városok és helységek elnevezése nagy részben a hely különlegessége után történik, mely azt kiválóan jellemzi. Újvidék elnevezésében is ezen elv érvényesült: a helynek jellemző sajátossága. Mert a török háborúk után az egész Bácska lakatlan pusztaság volt. Tehát az új népességű területnek első városa méltán nyert Ujvidék nevet”.
Mint minden új elnevezésnek, a város nevének is meg kellett honosodnia. A szerb nyelvű elnevezését, hivatalos iratokban 1748. március 23-án találjuk először a város első alapszabályának szerb nyelvű példányában, cirill írásmóddal Novi Sad (Нови Сад)-ként, valamint a szerb ortodox egyház papjainak esküszövegében. Ezért, a szerb elnevezés hivatalosságának pillanatát is ettől a dátumtól számolhatjuk. Mivel Újvidéknek, a szerb, a német és a magyar lakosain kívül, jelentős számú görög lakosa is volt, gyakran találkozunk nevének görög nyelvű változatával, a Neofyte-vel. 1865-ben Pavle Stojanović, Újvidék polgármestere a következőket írta: „…a várost Neoplantanak, Ujvidéknek, Neusatznak és Novi Sadnak – hívják. Ezek az elnevezések országszerte ismertek és 1748-ból származnak”. Ez az állítás azonban nem jelentette azt, hogy a város elnevezése körül nem voltak kétségek. Erről az Újvidékre érkező levelek tanúskodnak, ugyanis az Újvidéki Városi Levéltárban gyakran találkozunk a Novaplanta vagy Novisad névváltozatokkal is. Ez a hármas elnevezés a kiegyezést követő időszakig állt fenn, amikor az 1898-ban meghozott törvény egy településnek csak egy hivatalos elnevezést engedélyezett. Ettől fogva, az első világháborút követő időkig, Újvidéket, Novi Sad helyett, még a szerbeknek is, cirill írásmóddal is Ујвидéкнек kellett írniuk. A város elnevezése történelmének folyamán 1920-ban is kérdésessé vált, amikor a bővített hatáskörű városi elöljáróság arról hozott döntést, hogy továbbra is azt szeretné, ha a város Novi Sad maradna, mert ez „a régi történelmi elnevezése”, és amit Bánát, Bácska és Baranya Belügyi Osztálya 1920. március 26-án hagyott jóvá, a Városi Tanács pedig a város nevét 1923. július 21-én tette hivatalossá.
Ezt követően Újvidék még háromszor változtatta hivatalos elnevezését. A 2004-től érvényben lévő határozat alapján, szerbül Нови Сад, magyarul Újvidék, szlovákul Novy Sad, ruszinul Нови Сад а hivatalos neve, amelyet először 1748. február 1-jén írtak le, 264 évvel ezelőtt.
