Érdujhelyi Menyhért Újvidék első monográfusa (fotó: A Vajdasági Múzeum archívuma)
Az 1860. január 4-én, Zentán született Érdujhelyi Menyhért, 1887-ben került segédlelkészként Újvidékre a Mária neve egyházközségbe káplánnak. Újvidéken töltött évei során inkább történészi és tanári tevékenysége jutott kifejezésre, nem pedig a lázadó, és a papi életmódot megszegő, feletteseinek jellemzése szerint „teológusi szerepre alkalmatlan személyisége”. Ez a „csiszolatlan gyémánt”, Újvidék város történelmi monográfiájának és a város történetével foglalkozó számos, kisebb történelmi tanulmány szerzőjeként vált közismerté.
Újvidékről 1894-ben Kiskőrösre, onnan 1897-ben Zentára költözött vissza, ahol képzettsége és történetírói tevékenysége ismét háttérbe szorulni látszott, és az állandóan lázadó, politizáló egyénisége, bizonytalan pénzügyi ügyletekkel párosodva, papi pályájának megszakadását, és Európából Amerikába való távozását idézték elő. Érdujhelyi Menyhért történetírói munkásságának kezdetei szorosan összefonódtak Bács-Bodrog vármegye Történelmi Társulatának működésével. Első történelmi tárgyú dolgozata, amely Újvidék művelődéstörténetével foglalkozott, a Társulat Évkönyvében jelent meg 1888-ban, majd ismét 1890-ben.
Érdujhelyi Menyhért úgy látszik jól feltalálta magát a túlnyomórészt szerb lakosságú városban, mert Újvidék történetével foglalkozó dolgozatait nemcsak magyar, hanem szerb és német nyelven is megjelentette. 1891-től az Ilija Ognjanović által szerkesztett, Javor, a Naše doba, és a német nyelven megjelenő Bács-Bodrogher Presse is közölte írásait.
A legnagyobbrészt Újvidék történetével foglalkozó dolgozatai, kutatásainak eredménye és annak fogadtatása, úgy látszik, annyira felbátorították Érdujhelyi Menyhértet, hogy 1892 februárjában felajánlotta, hogy megírja Újvidék történetét. Erről a felajánlásról Újvidék város törvényhatósági bizottsága 1892-ben hozott elvi határozatot, hogy elfogadja Érdujhelyi javaslatát, és a polgármesterrel egyetemben 6 tagból álló bizottságot nevezett ki, amely „kellő szakértőkkel kiegészítve” azt a feladatot kapta, hogy a „folyamodó által beszerzett és város történetének alapjául szolgálandó adatokat és okmányokat behatóan tanulmányozza át. Amennyiben azokat a város történetének megírására felhasználhatónak és elégségesnek találná, úgy a munka mikénti megírása, valamint folyamodónak a város által leendő anyagi támogatása tekintetében folyamodóval állapodjék meg s minderről, annak idején véleményes jelentést tegyen a törvényhatósági bizottságnak”. A város által kinevezett bizottságot, a határozat értelmében a következő szakértőkkel bővítették: Korény-Scheck Vince, róm. kath, főgymnasiumi tanár, Patek Béla, kereskedelmi iskolai tanár, Jovánovits Milán, szerb főgymnasiumi tanár, Sakrak Szergia, szerb consistoriumi jegyző, Hadzsits Antal, (Szrpszka Maticza titkára). Ez a bizottság, Érdujhelyi monográfiáját 1893. február 3-án a város Törvényhatósági Bizottságának elfogadására ajánlotta, a Magyar Királyi Belügyminisztérium pedig, 1893. április 23-án hagyta jóvá a kéziratot. A későbbiekben város közönsége a „művet tulajdonjogilag” elfogadta és a „kizárólagos kiadási és elárúsítási jogot” is fenntartotta magának. Érdujhelyi munkáját „fáradságosnak, költségesnek, és szakértelemet igénylőnek értékelte”, s jegyzőkönyvi elismerésen és köszöneten kívül 1000 forint tiszteletdíjat szavazott meg neki. Az állandó anyagi gondokkal küszködő Érdujhelyi azonban, úgy látszik, elégedetlen volt a megítélt honoráriummal, ezért a hozzá közel álló Molnár György és Bruck Ferenc ajánlatára a tiszteletdíjat 1500 forintra emelték. Az Érdujhelyi által megírt városmonográfia „kizárólagos kiadási és elárúsítási joga” is így Újvidék város közönségét illette meg. Ekkor döntöttek arról, hogy a monográfiát szerb és német nyelven is megjelentetik. Úgy látszik azonban, hogy Érdujhelyi Menyhértnek a monográfia megírásához kevesebb időre volt szüksége, mint amelyre annak könyv alakban való megjelenése igényelt. Újvidék története magyar nyelven csak 1894 második felében jelent meg. A mű szerb változata 1894 októberében, a német pedig csak 1895 januárjában látott napvilágot.
A millenniumi vármegye-monográfiákban, valamint az akkoriban gyakran megjelenő más publikációkba is Újvidék története, az Érdujhelyi Menyhért által összegyűjtött forrásanyag és az általa megszövegezett várostörténet alapján került be. Az általa megírt monográfiát még ma is, több mint egy évszázad múltán is Újvidék „hivatalos” történeteként tartják számon.
