Végre napvilágra kerülnek a fizetések összegei, amelyekről csak suttog a nép. A legbombasztikusabb adattal, illetve keresettel a Vojvodinašume erdőgazdaság igazgatója, Takács Márta lepett meg bennünket, aki szeptemberben 238 174 dinárt kapott, Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnökével szemben, akinek 134 431 dinár ütötte a markát. Mennyi is az előbbi kereset euróban kifejezve? 2770 euró. Ha csak azt számítjuk, hogy a Duna menti erdőkből vagonszámra lopják a fát, miből keres a tisztelt igazgatónő ennyit? Nem a legkirívóbb eset azonban ez a kereset sem.
A tartományi képviselők 1000 eurós átlagkeresetéhez képest egyes bankok, nagyvállalatok igazgatói, igazgatóbizottsági elnökei ennél is sokszor többet keresnek, ám az ilyen keresetek nyilvánossá tétele azonnali elbocsátással jár. Ritkán rukkolnak elő ezek az újgazdagok fizetésükkel, mert maguk is tudják, nem áll mögöttük olyan munka, amelyért horribilis összeg jár. Szinte minden nap látjuk, hogy kong az ürességtől a Szerbiai Képviselőház tárgyalóterme, holott ott is hatalmas összegek ütik a képviselők markát. Mit csinálnak vajon azon kívül, hogy veszekszenek és sértegetik egymást? A törvények meg késnek.
Nem az a baj, hogy egyesek sok pénzt vágnak zsebre, hanem az, hogy nincs mögöttük munka. Hisz nem növekszik a munkába állók száma, sőt az folyton fogyatkozik, nem dicsekedhetnek kiváló termelékenységgel és a kivitel is elenyésző. Min alapszik tehát a jelenlegi gazdasági helyzethez, a lakosság átlagkeresetéhez képest (32 544 dinár) ez az eget verő kereset? A szégyenletes nyugdíjhoz mérten, amelyet még be is akarnak fagyasztani?
Mintegy félmillió lakos él létminimum alatt. – Azért még senki sem halt éhen – jelentette ki a napokban a pénzügyminiszter. Azt várjuk talán, hogy ez is megtörténjen?
