Sokszor felvetődik, hogy milyen szomszédok is vagyunk. Köszönünk-e egymásnak, látogatjuk-e egymást ezekben a mostani tömbházakban, becsöngetünk-e időnként a szomszédos ajtón, esetleg megiszunk-e egymással egy kávét. Kiderül, nem. Némelyek annyira idegenekké váltak, hogy találkozásukkor a biccentés is nehezükre esik. Hol van már az az idő, amikor a kisgyereket is rábíztuk a szomszédasszonyra, míg elmentünk dolgunkat intézni, vagy egy csésze cukorért nyugodtan bekopoghattunk a mellettünk levő ajtón.
Most inkább megtörténik, hogy nagyobb házakban nem is ismerjük egymást, pedig évtizedeken át egy fedél alatt élünk. Inkább törünk borsot egymás orra alá, minthogy elbeszélgetnénk, meglátogatnánk egymást. Panaszkodik egy özvegyasszony, hogy megmérgezték egyetlen társát, a macskáját, a másiktól hallom, hogy kutyáját pusztította el valaki, a harmadiktól, hogy a felette levő lakók az erkélyére dobálják a szemetes zacskót.
Az, ami napjainkban történik az újvidéki Hadži Ruvim utcában – amelyből most varázsolnak sugárutat, és úgy fest, mintha régészek túrták volna fel – bosszút állnak a lakók egymáson. Nem elég, hogy botladoznak a gödrökben, mert egy padlódeszkát sem helyeztek föléjük, hogy locspocsban vergődnek haza, megmásszák a kavicshegyeket, a kocsijukat sem tudják „kikötni”. Más megoldás híján a környező utcákban hagyják az autókat éjjelre. Amikor azonban reggel, munkába menet elmennek értük, megrongálva találják őket. Egy kismama, két gyerekével a karján, átvergődve a rettenetes rendetlenségen, mind a négy gumiját leeresztve találta. Sírva fakadt, mert a napközibe, majd a munkahelyére sietett volna. Egy másik áldozat fényes kocsiját összekaristolták, a harmadikéra graffitot festettek. A negyedik jobban járt: csak azt írták a szemellenző üvegére: ha még egyszer ide parkolsz, kiszúrom a gumikat!
Nos, ilyenek is vannak közöttünk, akik jól tudják, hogy a Hadži Ruvim utcában lakóknak nincs hol parkolniuk. Hiába vigyáznak arra, hogy ne bejáratok, kapuk elé parkoljanak, „vérszomjas” szomszédaik bosszút állnak rajtuk. A megértés, elnézés mintha kiveszett volna belőlük, olyan mohón igyekeznek kárt tenni mások vagyonában. Mi lesz, ha az ilyen szomszédok egyszer szemben találnák egymást? Higgyék el, véres verekedés, netán lövöldözés törne ki közöttük. Megtörténhet, mert az építkezés eltart még pár hónapig, addig a fegyverek is eldördülhetnek.
Ilyen testvéri viszonyok is uralkodnak közöttünk. Én inkább a kávézás mellett döntök.
