A Társalgó e heti összejövetelén szép számban jelentek meg azok az idősebb személyek, akik az 1944-es esztendőre, mint a város történelmének egyik legvérzivatarosabb évére emlékeztek, úgy is mint az események átélői, illetve túlélői.
Egyesek az elsötétítésről, az éjjeli kijárási tilalomról, az egymást követő légi riadókról, a szőnyegbombázásokról, a légoltalomról, s nemkülönben a nagy robajjal járó légelhárításról idézték fel akkori, rettegéssel teli élményeiket. Mások a szűkös élelmiszer-fejadagokról, a mindenre kiterjedő közellátási pontrendszerről, a vég nélküli sorban állásokról beszéltek. Természetesen a legfájóbb mozzanatok sem maradtak ki a fejtegetésekből, mint a deportálás, a menekülők áradata, a sasbehívós általános mozgósítás, a kivonulás, majd a bevonulást magával hozó bizonytalanság, végül pedig a bosszú forralta tömeges kivégzések.
