Ami Újvidéken történt 1990-ben, mindenszentek napján, az történelmi esemény volt. Az akkori politikai helyzet kritikus pontjához közeledett. Jugoszlávia szétesése, a belháború kezdete volt. Ilyen légkör közepette az újvidéki magyarság megtörte az akkori rendszer erőszak-politikáját és az addig titkolt, a magyarok és svábok számára borzalmas vérzivataros 1944/45-ben lezajlott események nyilvánosságra hozását a katonatemetőben százegy kereszt elhelyezésével törte meg.
A száz kereszt, az ott elhantolt, majd meggyalázva lerombolt hősi halottak sírjára helyezték el, a százegyedik, két és fél méteres nagy kereszten levő táblát, felkiáltójelként állították fel a következő felirattal: „Az 1944/45-ös vérengzés magyar áldozatainak emlékére. Az újvidéki magyarság”
A megemlékezés estéjén, (még aznap) a hatóság a Lisje közvállalattal sírgyalázó módra, a kereszteket kiszedte és eltüntette. Az Isten áldja meg azt az illetőt (illetőket), aki(k) még az éjjel a százegy kitépett kereszt (seb)helyébe, százegy kicsiny vadvirágos csokrocskát helyezett.
Aláhúzom: ezt a tettet a Lisje igazgatónője már másnap írásban jelentette a hatóságnak, ennek másolatával rendelkezek.
Hála Istennek, ma már nem kell kitenni veszélynek magunkat, ha az áldozatokra emlékezve virágot helyezünk el. Hála Istennek, a hatóság az eddig titkolt eseményekről, a megemlékezéseken való résztvevők nyomására kénytelen az akkori vérengzések tényét beismerni, de sajnos nem mindenhol.
A fent említett Lisje közvállalat a nyáron fejezte be és adta át Magyarországon a sárvári internáltak temetőjét, melyet példásan újraépítettek. Szabadkán a Vergődő madár, Mozsoron pedig a síremlék jelzi a véres eseményekre való emlékezést. A szerémségi Mitrovicán is állítottak az ott lemészárolt svábokra emlékeztető emlékművet. Járekon megegyeztek az „Őshazába” látogató németek és azok utódai az odatelepültekkel a temető újrarendezéséről.
Ez így van rendjén, ha ez mindenhol így rendeződne, de mi van (lesz) velünk?
Újvidéken immár tizenkilencedszer tartunk megemlékezést. A hatóság egyes személyeitől ígéretet kaptunk, támogatni fogják követelésünket, hogy megkapjuk az engedélyt az újvidéki katonatemetőben felépítendő Makovecz Imre tervezte Emléktorony felállítására, a katonasírokra a sírjeleket, amelyeket meggyalázva szétrombolt, pedig a hatóság állítsa vissza.
Az írásban átadott kérvényünkre a Műemlékvédő Intézet a válaszában aláhúzta: fasiszta megszállóknak nem emelhetünk emlékművet!
Az itt élő magyarság válasza ezúttal is legyen az, hogy a megemlékezés helyszínn legyen! November másodikán délután 2 órakor legyünk a katonasíroknál! (Az Emlékbizottság tagjai: Sztrikovits János, rk., bácsi főesperes, Botos Elemér, ref. esperes, Matuska Márton közíró, Papp Ferenc, az Egyesület elnöke.)
