Hogy mi köze a mexikói náthaláznak a mi telünkhöz? Annyi, hogy az úttisztító vállalat decemberben azt szokta mondani, meglepte a hó, ezért nem tudja eltakarítani a havat. Így vagyunk a legújabb náthalázzal is, itt van már a nyakunkon, s mint a decemberi hó: ezúttal is meglepett bennünket.
Habár az egész világ adja már a védőoltást, nálunk a tamiflu oltóanyagnak nyoma sincs. Igaz, hogy a megbetegedések száma nem éri el a kétszázat az országban, Újvidéken csak 4 betegről tudnak, a kormány alig egy hete alakított válságtörzset, az orvosok szerint semmi ok a pánikra, a polgárok viszont kétségbeesetten keresik az oltóanyagot, a sebész álarcot, azonban mindennek nyoma sincs. Megvesznek mindent, amivel védekezni lehet a hagyományos náthaláz ellen: C-vitamint, fervexet, coldrexet, s minden egyéb gyógyszert, ami ellenállóbbá teszi a szervezetet. Csak egy-két patikában akadt mutatóban oltóanyag, védőmaszk, de hamar kifogyott a készlet. Az egészségügyi miniszter és az orvosok nyugtatják a népet, járványtól februárig nem kell tartani.
A kormány csak a napokban írta ki a pályázatot hárommillió ampulla beszerzésére, (állítólag három külföldi gyógyszergyár verseng érte), de nem hallani, miért nem tudta ezt legyártani a mi Torlakunk.
Mire a versenypályázat lezajlik (az illetékes szervek mindeddig nem tudták, hogy baj lesz, mint a decemberi hóval), noha a környező országokban már százezrek fekszenek korházban, iskolákat zárnak be, betiltják a tömeges rendezvényeket és javában oltják a lakosságot. Ilyen felkészületlenül várjuk a fejleményeket, illetve tesszük, amit tehetünk. Vesszük a mézet és a méztermékeket, a citromot, kivit, cápauszonyból készült pirulákat s garmadával faljuk a vöröshagymát és a fokhagymát. Jelen voltam szerdán a tartományi kórházban, amikor megszólalt a hangosbeszélő: közöljük az egészségügyi személyzettel, hogy megérkeztek a fertőtlenítő szerek. Máris? Az utcán elvétve fedezzük fel az egészségügyi álarcok használatát, a lakosság nem tudja, hogy ha köhögnie, tüsszentenie kell, azt az orvosok szerint a könyékhajlatban kell végezni. Az autóbuszok utasai csak úgy szórják a vírusokat, bacilusokat, még a tenyerüket sem veszik igénybe. Óvatlan a lakosság, nagy baj lesz, ha megtelnek a kórházak náthalázas betegekkel. Egyedül a Novi Sad patika volt résen: beszerezte a maszkokat, amelyeknek gyártásába egy Gornji Milanovac-i üzem majd beleszakad (miért nem gyártja ezeket mondjuk ötven üzem), de ennek az egy gyógyszertárnak a tamiflu készlete kifogyott.
Attól kell tartani, hogy nagyon rossz vége lesz az egészségügyi minisztérium hanyagságának. Mi lesz azokkal, akik már felvették a szokásos téli védőoltást a „közönséges” náthaláz ellen? Megkaphatják az újabb védőoltást is? Erre még senki sem adott választ. Végzetes hanyagság uralkodik az egészségügyben, a kormányban, mondhatni a nép magára maradt. Nem biztató az sem, amit egyes orvosok nyilatkoznak: nem kell félni, nincs nagy különbség a régi és az új náthaláz között.
Nemsokára elválik. Más országok már tudják, mit kell tenni. Sőt, már régen cselekszenek. Hogy lehet megelőzni ezt a szörnyű járványt, ha még fel sem készültünk rá?
