Meg tudjuk-e valaha is, mi történt 2004. június 26-ára virradóra Temerinben a piactéren? Erre a kérdésre öt év elmúltával, de a magyarországi M. Szabó Imre eddig 3 részes dokumentumfilmjének minapi temerini ősbemutatója, valamint az újabb fejlemények ismeretében sem lehet bizonyosan válaszolni.
Meg tudjuk-e valaha is, mi történt 2004. június 26-ára virradóra Temerinben a piactéren? Erre a kérdésre öt év elmúltával, de a magyarországi M. Szabó Imre eddig 3 részes dokumentumfilmjének minapi temerini ősbemutatója, valamint az újabb fejlemények ismeretében sem lehet bizonyosan válaszolni.
Maga a fájdalmasan tanulságos történet viszont okulásul szolgálhat valamennyiünk számára, mondták többen is a két és fél órás filmsorozat nagy érdeklődést kiváltott bemutatóján, amelyet a VMDP temerini körzeti irodája szervezett a szülők, a hozzátartozók és a szerző kérésére. A helybeliek és a környező településekről érkezettek mellett jelen volt Bozóki Antal, az Árgus – Vajdasági Kisebbségjogi Civil Egyesület elnöke, a szenttamási Emberi Jogi Központ képviselői, Ágoston András, a VMDP elnöke, Páll Sándor, a VMDK elnöke és Rácz Szabó László, a VMPSZ elnöke. Csorba Béla az est házigazdája a résztvevők mellett külön köszöntötte M. Szabó Imrét, Vígh Sándor operatőrt és a vendégeket.
A temerini affér köztudottan általános megdöbbenést, óriási visszhangot váltott ki itthon és külföldön egyaránt. Az összesen 61 évre elítélt, a hatodik éve börtönbüntetésüket töltő 5 fiatalember esetére felfigyelt az ügyésztársadalom, a hazai emberi jogi civil szervezetek, egyes politikai pártok mellett a nemzetközi emberi jogi intézmények, az Európai Parlament, a strasbourgi nemzetközi bíróság. Érdemi változás azonban mindmáig nem történt.
– Sokat töprengtem, vajon mélyítsem-e a fájdalmat filmemmel? A mélyítés melletti döntésemmel fel szeretném hívni a figyelmet; gondolkodjunk el azon, hogy milyen mögöttes erők hatottak az ítélet meghozatalának folyamatában, hogy milyen igazságtalanságok történtek, hogy semmilyen körülmények között se váljunk másodrendű polgárokká szülőföldünkön – mondta bevezetőjében M. Szabó Imre. – Ha mélyebb lesz a közvélemény indulata, elkezdődhet, talán egy olyan társadalmi mozgás, amely kihathat arra is, hogy többé ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Szerintem az eljárás során súlyosan megsértették a jogbiztonságot. A fiúkkal nem tudtam beszélni, sajnos, mert nem engedélyezték a film elkészítését a börtönben. Belgrádban is próbáltam engedélyt kérni rá, de elutasítottak. A sorozatot mindaddig folytatom, amíg a fiatalemberekről is film készül. Remélve, hogy megváltoznak a társadalmi és jogi körülmények, amelyek lehetővé teszik a fiatalok kiszabadulását.
A dokumentumfilm a szerző szerint televízióra készült, de mindeddig a Hír TV kivételével egy magyarországi tévé sem jelezte érdeklődését. A bemutató után a Máriás és a Horváth szülők megköszönték a támogató együttérzést lapunknak nyilatkozva kiemelték; azzal, hogy három magyar politikai párt elnöke is megtisztelte a jelenlétével a bemutatót, kifejezte az összetartozás fontosságát.
A késő esti órákba nyúló bemutató utánra ígért beszélgetés elmaradt. Így nem hangzott el, hogy Zoran Petrović, a bántalmazott fiatalember április végén túladagolás következtében elhunyt, és hogy milyen újabb fejlemények vannak. Arról sem esett szó, hogy az Emberi Jogi Központ hivatalosan is kezdeményezte kegyelmi eljárást Horváth Árpád (10 évre ítélték), Uracs József, Szakáll Zoltán (11,5), Illés Zsolt (13) és Máriás István (15) ügyében, akik miatt „emberölési kísérlet” miatt szabták ki a drákói ítéletet, amelyet minden hazai bíróságon megerősítettek, a strasbourgi bíróság pedig nem talált hibát az eljárásban...
