Asszimilálódunk! – panaszkodunk. De hogy ebbe mi is belesegítünk – elhallgatjuk. Őseink hagyatékát sutba vágjuk, ránk hagyott névörökségüket elherdáljuk.
Mi több, a könnyebb utat választva, szolgamód, kritikátlanul fordításban a többségiek névhasználatát vesszük át. S így lesz az egykori Fürdőparkból futaki park, a Templomudvarból katolikus porta, Péterváradon a Zimonyi kapuból beográdi kapu, a Búza térből gabonatér, a Duna rakpartból beográdi kéj, hogy a Monarchia idején elnevezett Városligetből Duna parkká válást ne is említsük. S mindezért rátartiságunk hiánya, illetve szellemi tunyaságunk az oka. Vitathatatlan, a média, így lapunk is ludas az előálltakban. Az is igaz, jó ideje hiányzik egy városi magyar névtár. S ki állítaná ezt össze? – merül fel a kérdés. Ki más, mint lektoraink, földrajztanáraink, középiskolásaink, a Tanszéki hallgatói, esetleg az ilyesmire fogékony magyar városszeretők.
