Fischer Jenő kollégánkra emlékeztünk tegnap napilapunk székházában. Búcsút vettünk attól a munkatársunktól, aki nyugdíjba vonulása előtt azt nyilatkozta, hogy az újságírás nagy szerepet játszott abban, hogy elégedett legyen az életével. Gyászbeszédet Varjú Márta főszerkesztő mondott, emlékeztetett Jenő egykori szavaira: Lehetett volna az egyetemen tanársegéd, taníthatott volna gimnáziumban, de megkedvelte a szabad légkört a Magyar Szóban, és ezt választotta.
Fotó: Ótos András
Életútjának ismertetése során elhangzott, hogy Fischer Jenő kezdetben fordítóként, amikor szabadabb lett a légkör, újságíróként végezte a munkáját a szerkesztőségben, majdnem négy évtizeden keresztül. Tette ezt olyan alázattal, alapossággal, hatalmas tudással, amilyenre a mai korban kevés példa akad. A magyarázatot is megadta erre: egyetemista kora óta minden este két órát történelmi, irodalmi munkák vagy emlékiratok olvasásával töltött. Kiváló újságírói és publicisztikai munkásságáért szerkesztőségünk újságírói díjában részesült, és kiérdemelte a Napleány-díjat is. – Talán jókor vonult nyugdíjba, mert a mai újságírásnak már aligha felel meg az az alaposság és igényesség, amely az ő munkásságát végigkísérte. Kollégánk azt vallotta a szakmáról, hogy a cikkíró maradjon háttérben, íródeákként jegyzeteljen, ne akarja ráerőltetni a véleményét az olvasóra, és ne szurkoljon. Mégis érezhette az olvasó a cikkeiben, jegyzeteiben, hogy kinek az oldalán áll, és hogy mindig a gonosz ellen ír – emlékeztetett a főszerkesztő.
Megbecsült kollégánkat ma 11 óra 15 perckor helyezzük örök nyugalomra az újvidéki Városi temetőben.
