Az Európa Kulturális Fővárosa 2021-ben cím elnyerésének kapcsán megszólaltattuk Ózer Ágnest, a Vajdasági Múzeum igazgatónőjét is.
Ózer Ágnes
– Véleményem szerint a 2000 utáni változásoknak köszönhetően jutottunk odáig, hogy Újvidéken egy olyan, dinamikus kulturális fejlődés következzen be, amely a többi, vajdasági és szerbiai várost nem jellemezte – mondta az igazgatónő. – Elég csak az olyan rendezvényekre tekintenünk, mint az EXIT fesztivál vagy az Utcai Zenészek Fesztiválja. Rengeteg kiállításunk van a különböző múzeumokban, képtárakban, említsem csak meg a Henry Moore vagy a Damien Hirst kiállításokat, a Modern Művészetek Múzeumában. Egy dinamikus kulturális életnek voltunk és vagyunk a szemtanúi. Ez a jelölés vagy egyáltalán annak a gondolata, hogy Újvidék jelöltetheti magát a kulturális főváros címre, ebből a dinamikából ered. A jelöltetés másik alapvető gondolata a város multikulturalizmusa, többnemzetiségű összetételének multikulturális öröksége volt. Ezt nem becsüli mindenki egyformán, de szerintem ez volt az egyik sarkalatos érve annak, hogy Újvidék egy ilyen jellegű, európai szintű versenyben részt vegyen. Lévén, hogy előttünk van Pécs város példája, amelyik néhány évvel ezelőtt volt Európa kulturális fővárosa, azt hiszem, hogy Újvidék nagy mértékben támaszkodott Pécs tapasztalatára a cím elnyeréséhez vezető folyamatokban. A pécsiek, azok az emberek, akik részt vettek a város jelölésében és a Pécs kulturális főváros projekt realizálásában, igen gyakran jártak Újvidékre, jó tanácsosai voltak a kérdésen dolgozó helybeli csapatnak. A multikulturalizmust semmilyen módon nem lehet megkerülni, építeni kell, és rá kell mutatni Újvidék azon szerepére, amelyet a szerbek, a szerbség kulturális és művelődési életében betöltött. Tehát meghatározó volt a szerb kulturális örökség, és ugyanúgy a multikulturális örökség, amely közismert Újvidéken. Városunkban kialakult egy olyan polgári réteg, amelynek tagjai folytonos fogyasztói a kulturális kínálatnak. Ez, ugyebár, nem a legszélesebb lakossági réteg, de összehasonlítva másik városokkal, mint például az említett Pécs városával, Araddal vagy Nagyszebennel, azt hiszem, ebben a tekintetben egy húron pendülünk. Nyugat-Európához nem hasonlíthatjuk magunkat, természetes, hogy a bécsi Albertina vagy a Kunsthistorisches múzeumokkal nem hasonlíthatjuk össze a mi múzeumunkat. Tehát a kulturális tevékenység és az érdeklődés tekintetében a hasonló nagyságrendű városok mezőnyében megálljuk a helyünket. Különbözőek az ízlések, különbözőek a pofonok, nem mindenkit érdekel minden egyformán, viszont Újvidéken olyan széles a spektruma van a kulturális eseményeknek, hogy mindenki valahol megtalálhatja a magának valót. Voltak látogatottabb, de kevésbé közkedvelt kulturális eseményeink is, és ha összeadunk mindent, akkor egy elfogadható szintet kapunk – hallottuk Ózer Ágnestől. Beszélgetőtársunk részt vett annak a szövegnek a megfogalmazásában, amely a pályázati bemutatkozó összeállításához szolgált, ő hangsúlyozta az újvidéki hidak szerepének fontosságát a kultúrában.
– 1999-ben megtapasztaltuk, hogy mit jelent hidak nélkül lenni. Újvidéknél a hidak mindig is a kultúrák találkozását tették lehetővé. Ami Keletről, Szerbiából jött, itt jutott összeköttetésbe a Nyugat áramlataival – magyarázta Ózer Ágnes.
