A katolikus temetőben tegnap 29. alkalommal megemlékeztünk az 1944-ben és 1945-ben kivégzett magyarokról.
Hajnal Jenő elnök beszédét mondja (Szeli Balázs felvétele)
A megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, Molnár Zoltán színművész elszavalta Gyóni Géza Csak egy éjszakára című versét, Matuska Márton felhelyezte a csonka turulmadár vállára a Szőke Árpád nevéhez fűződő, egy újvidéki szobrászművész által készített turulmadárfejet, majd abbéli reményének adott hangot, hogy e méltatlan emlékhely mellett lesz még Újvidéknek egy méltó, magyar áldozatokra emlékeztető emlékműve. Matuska emlékeztetett arra, hogy a katolikus temető katonatemetői része választott hely a megemlékezésre. – A likvidálások helyszínei között volt a Matica egyik galériája és a folyamőrség kaszárnyája is, ezek a helyek alkalmatlanok megemlékezésre. Akkor, 1990-ben, a legelső megemlékezés alkalmával arra gondoltunk, hogy ez itt első világháborús emlékhely, egy hadseregnyi katona nyugszik itt, és hogy kezdetnek talán megteszi. Ez a kezdeti helyszín, immár hamarosan három évtizede, nem változott – mondta, és noha a szerb állam tartozása még nagy, mégis hatalmas előrelépésként jellemezte azt a hozzáállást, amelyet Szerbia az utóbbi időben tanúsít az 1944-es, 1945-ös megtorlások ügyének irányába.
Az eseményen jelen voltak és koszorúztak a Szerbiában működő, magyar politikai pártok képviselői, köztük a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Egység Párt tisztségviselői is, Erdély Lenke és Kiss Gyula, a VMSZ városi vezetői, valamint Szmieskó Zoltán, az MEP elnöke.
Hajnal Jenő a Magyar Nemzeti Tanács nevében szólt az egybegyűltekhez: Olyan emberekre emlékezünk ma, akiknek sorsáról évtizedeken keresztül még beszélni sem volt szabad, akiket éjszaka, titokban hurcoltak el. Máig ható, erős megrázkódtatást okozó traumáról van szó, olyanról, amely testi és lelki sérülést okoz valamennyiünknek, kegyelmi állapotra van szükségünk. Elvárjuk a lehetetlent, íróktól, alkotóktól, művészektől és tudományos kutatóktól azt, hogy megírják, formába öntsék, színbe rejtsék, cáfolhatatlan és való tényekkel igazolják a leírhatatlant, a megformázhatatlant, a fájdalmat. 1990 novemberében egy kis csoport itt, ezen a helyen úgy érezte, itt az ideje szembenézni a múlttal. Halált megvető bátorsággal követelték az ártatlan áldozatoknak kijáró végtisztességet. Szólni kell arról, hogy miért haltak mártírhalált, arról, hogy mi történt, hogy a holnap többé ne véres bosszút hozzon erre a tájra, hanem megértést és megbocsájtást – mondta többek között Hajnal Jenő, majd az Aracs-díjas, négy évvel ezelőtt elhunyt Papp Ferencet, és annak a megemlékezéshez történő kimagasló hozzájárulását méltatta felszólalásában.
A csonka turulmadár szobránál a kegyelet virágait elhelyezték Magyarország főkonzulátusának képviselői, Makai Zsuzsanna és Tari Sándor, akárcsak Ivan Siler polgármester-helyettes is. A felszólalók és a koszorúzók között ott volt a VMDP képviselője, Gusztony András is, az áldozatok lelki üdvéért Halász Dániel maradéki református lelkész, Józsa Gáspár belvárosi káplán mondtak imát.
