Fotó: Szeli Balázs
Azoknak, akik az elmúlt két hónapban rendszeresen járnak a Strandra, biztosan feltűnt, hogy a víz szokatlanul sok kagylótetemet visz. A jelenség nem ad okot aggodalomra, teljesen természetes. Vidékeinken három fajta kagyló fordul elő: a festőkagyló, a tavikagyló és az amuri kagyló. Itt van még a legfeljebb 2-3 centiméteres, éles, apró, a köveken, tuskókon felgyülemlő vándorkagyló is. Míg a festő és a tavikagyló őshonosak, a vándorkagyló és az amuri kagyló tájidegen fajták, az utóbbinak a szaporítóanyagát az ázsiai halfajokkal hurcolták tájainkra. Az amuri kagylót egy fajspecifikus, nálunk állandóan jelen levő vírus támadja, ennek az idegen fajnak viszont nincs megfelelő ellenállóképessége ezzel a támadással szemben. A vírus bizonyos hőfokon aktivizálódik, a kagylópusztulás kezdete tehát összefüggésbe hozható a vízhőmérséklettel. Egy tájidegen faj ráfutott egy természetes ellenségre, gyakran megtörténik ilyesmi. Minderről, az alacsony vízállásról, a Duna eliszaposodásáról és egyebekről hamarosan egy terjedelmesebb cikket is közlünk.
A tájidegen, a többinél jóval nagyobbra növő, amuri kagyló, és az őshonos tavikagyló, valamint a szintén őshonos festőkagyló, a rájuk telepedő tájidegen, apró növésű vándorkagylókkal (Buzás Mihály felvétele)
