Családi nap hagyományőrzéssel és közösségépítéssel

Az Életfa Nagycsaládosok Egyesülete családi napján ezúttal 75 helyi, pacséri és kishegyesi résztvevő család volt jelen. A bácskossuthfalvi Kasza tanyán a felnőttek barátkoztak, beszélgettek, kenyértésztát kovászoltak, az uborkát pedig kovászossá tették, míg a gyerekek zavarócskáztak, ismerkedtek és élvezték a kézműves foglalkozásokat. A program legtapasztaltabb résztvevője az egyik családdal érkező nagymama volt, a legifjabb pedig a két és fél hónapos Hovanyec Zétény.
Boldizsár Stefanov Frida, a házigazda és az Életfa elnök asszonya elmondta, hogy a reggeli és az uzsonna ezúttal is hagyományos zsíros kenyér volt lilahagymával, ám most kovászos kenyérrel kínálták a látogatókat.
– Előkészítettük a babgulyás alapanyagait is, a főzés pedig az egyesületünk férfi tagjaira hárult, így idén is Nagy Arnold őrködött a tűzhely felett. A nap folyamán igyekeztünk egy szeletet átadni elődeink múltjából, őseink életviteléből a felnőtteknek és a gyerekeknek egyaránt. Már önmagában a Kasza tanya hangulata is ezt idézte. Íjászkodtunk, batikoltunk, kishegyesi vendégeink szabadulószobás csoportjátékot szerveztek, kovászos uborkát tettünk el, és kovászos kenyeret készítettünk – tudtuk meg az Életfa elnök asszonyától.
Miközben beszélgettünk, gyerekek szaladgáltak körülöttünk; egy bájos kislány pedig a hintán ülve olvasott egy nyomtatott könyvet. Ami manapság ritka látvány.
– Jelenleg a Szent Johanna Gimit olvasom, már idén ötven könyvet elolvastam – mesélte rendkívül komoly tekintettel a kishegyesi Tüske Imre Emma, aki körül óvodás és alsós fiúk kergetőztek.
A gyerekek közül néhányan a fűben kutattak egy-egy üvegcsével a kezükben. Maxtól, azaz Maximilien Rafael Moristól és játszótársától, Hovanyec Zentétől megtudhattuk, hogy kutatósat játszanak, küldetésük pedig az, hogy szöcskéket gyűjtsenek.
Ezt követően odaléptünk Fodor Zoltánhoz, a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének elnökéhez.
– Többek között azért is jók ezek a családos összejövetelek, mert építik, összekovácsolják a közösséget. A helyi és a más településekről érkezett családok megismerhetik egymást. Sokszor még azok sem ismerik egymást, akik ugyanazon a településen élnek, itt viszont lehetőségük nyílik erre. Eközben tapasztalatot és véleményt cserélhetnek a nevelésről, a hétköznapi kihívásokról, és mindez a közösség építését szolgálja. Még akkor is, ha „csak” egy kovászos kenyértészta dagasztásáról vagy uborka eltevéséről van szó – tette hozzá a VANCSESZ elnöke.

A kovászos kenyér készítését Crnkovity Éva mutatta be saját, közel három éve gondozott kovászával.
– Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy saját kenyeret készítsek. Esetemben ezt nem a koronavírus-járvány hozta magával, ahogyan azt másoktól hallottam. Nem akartam azonban drága eszközökbe beruházni, úgy szerettem volna megvalósítani az elképzelésemet, ahogyan azt valójában őseink is tették. Egy, a polcon heverő régi szakácskönyv került a kezembe, abban találtam meg a kovász elkészítésének módját. Rozslisztes alappal kezdtem, de természetesen az első próbálkozásaim nem voltak sikeresek. Ezután az interneten elérhető videókhoz fordultam segítségért. Mára a család megelégedésére küllemében és ízében is tetszetős kenyereket sütök, általában 60–70 dekagramm lisztből. Ahogy dédnagymamám, én is konyharuhában tartom. Ha nem fogy el azonnal, igaz, megszikkad, de több napon keresztül is megőrzi minőségét és ízét. Hetente egyszer sütök, és rozslisztből is szoktam készíteni. Ha valaki kér kovászt, szaporítok belőle, és örömmel ajándékozok. Baráti társaságba mindig viszek magammal egy kis kenyeret, és pillanatok alatt elfogy – mesélte nevetve Crnkovity Éva.
Gáspár Hargita pedig a kovászos uborka eltevésének fortélyait mutatta meg.
– Nagymamámtól tanultam a kovászos uborka készítésének technikáját, ami isteni volt a kovásszal készült, zsírral kent kenyér mellé. Ő bánáti születésű volt, és másként vágták meg az uborkát kovászolás előtt, mint Bácskossuthfalván. Bánátban a végét vágták be, itt pedig a hasát hosszanti irányban. Gyermekkoromban is összeszedtük a kertből a kaprot és a fokhagymát, aztán következett az uborka. Nálunk például a legkisebb kezű gyermek tette bele az üvegbe az uborkát, mondván, neki fér bele a keze. Kiderült azonban, hogy ahány település, ahány ház, annyi szokás. A végén mindannyian elmeséltük, hogyan ismerjük az eltevés technikáját. Mindez azonban leginkább a közös munka öröméről szólt. Ezúttal sós vízzel nem öntöttük fel, hogy hazáig, a nyári úton ne lötyögjön ki. Én úgy tanultam, hogy egy liter vízhez egy kanál só szükséges. Ezután rátettük egy jó kovászos kenyér végét az üveg tetejére. Ahhoz, hogy a gombák beindíthassák az erjedést, meleg helyre kell tenni. Közben mi, asszonyok beszélgettünk, a lányok és a gyerekek pedig körülöttünk játszottak, zavarócskáztak, és észrevétlenül is elsajátították a módszereinket, hagyományainkat – tudtuk meg Gáspár Hargitától.
Eközben Derkovity Anetta lassan befejezte az íjászoktatást.
– Hagyományos magyar reflexíjakkal lőttünk. Volt egy kis elméleti bemutató, majd a gyerekek kipróbálhatták a lövést, de a felnőttek is érdeklődtek. Gyermekkorom óta foglalkozom íjászattal, és immár több éve oktatom is szakköri keretek között az Idős Kovács Gyula Általános Iskolában – tudtuk meg Derkovity Anettától.
A kishegyesi csapat, a KINCSE Kishegyesi Nagycsaládosok Egyesületének szószólója Tóth Éva volt, aki arról is mesélt, hogy ezúttal öt család, összesen 24 személy érkezett Kishegyesről.
– Mi is szervezünk a tagságunkat összekovácsoló családi napot, illetve igyekszünk kivenni a részünket falunk nagyobb rendezvényeiből, a közösség életéből. A mi családi napunkat általában augusztus utolsó hétvégéjén tartjuk meg a labdarúgópályán. Már megkezdődtek az előkészületek. Egyelőre nincs saját nagycsaládos székházunk, ahol lebonyolíthatnánk a programjainkat, csak egy irodahelyiséggel rendelkezünk. Remélem, ezt a hiányosságot a jövőben sikerül megoldanunk – mondta végül Tóth Éva.
A bácskossuthfalvi Életfa következő rendezvényét is augusztus utolsó napjaiban szervezik meg. ekkor egy nyár- és szünidő-búcsúztató palacsintaparti keretében gyűlnek össze a tagsághoz tartozó gyerekek. A szervezet hagyományosan ekkor ajándékozza meg tartalmas iskolakezdő tanszercsomaggal az első osztályba induló gyermekeket.