Az aktivisták szerint a kutyák 90 százaléka szocializálódott és alkalmas arra, hogy családhoz kerüljön
Vasárnap a Vásártéren nemzetközi kutyakiállításon nézelődhettek a kutyabarátok. Szeretetükre a kb. 5 kilométerre levő, kérdéses jövőjű kutyamenhely állatai is vágynak.
A Becsei úti 116-os, nehezen megközelíthető tanya volt tulajdonosa, a képzőművészből és tanárból lett aktivista, Etela Merk március 8-ai tragikus halála után szembetűnőbbé vált az önkormányzat elutasító hozzáállása a – Bábi Attila polgármester szavaival élve – „nem megfelelő körülmények között működő”, 500 kutyát befogadó menhellyel szemben. Az azonnali, haladéktalan felszámolását azonban megakadályozták a hazai és külföldi állatvédő egyesületek, a vezetőséget feljelentéssel fenyegették, több sajtóorgánum hosszabb távon is foglalkozott a témával, így a sok kellemetlenség ellenére is maradt a menhely, és életben maradtak a kutyák is. Az állatbarát önkéntesek kezdeti lelkesedése, segítségnyújtása és – mint később kiderült – haszonszerzése után végül két aktivista költözött ki lakókocsijával a szétlopkodott és szeméttel teli tanyára, az addigra már 300-ra csökkent kutya közé.
Kósa Tamás és Rilak Kristina április 18-a óta próbálja – szinte teljes mértékben külföldi, francia állatvédő egyesület donációjából – rendbe hozni, megfelelő körülmények között fenntartani és működtetni a jelenleg az újabb kóbor kutyák elől lezárt menhelyet. Mindeközben az önkormányzat építi a maga mindössze 50 férőhelyes, a törvény által községenként előírt épületét, melynek elkészültével ténylegesen pontot szeretne tenni a számára terhes és érzékeny ügy végére. A tanyán élő és a kutyákkal szinte 24 órában foglalkozó aktivisták úgy vélik, nem lenne szabad a helyet bezárni, hiszen egy év alatt nem lehet a jelenlegi 270-280 kutyát családoknál vagy más, megfelelő, valóban állatvédő intézményekben elhelyezni. Tamás szerint az állami menhelyeknek egyébként sem a legjobb a hírük, a kutyák éheztetése, hirtelen eltűnése, azaz elaltatása még most is jobbára átfolyik a törvény rostáján. „Sintértelepek ezek!” – mondja, majd arról beszél, hogy a vezetőséggel nehezen kialakítható kommunikáció nagy gondot okoz számukra. A polgármester azt állítja, az önkormányzat a lehető legtöbbet tette a menhelyért, ők voltak azok, akik valóban segítettek, az állatvédő egyesületek pedig szeretnek botrányt csinálni.
A korábban ürüléktől, romló, kukacos húsoktól bűzlő, szennyes tanya most tiszta, rendezett. A francia donációnak köszönhetően építkezések zajlottak és zajlanak, két új park és három boksz készült el, de folyamatban van a beteg kutyák számára fenntartott karantén felújítása is. Az állatok már nem nyers húst, hanem naponta egyszer főtt ételt és egyszer granulátumot esznek, állandó állatorvosi (Dr. Jakšić) kezelés alatt állnak, nagy részüket már ivartalanították, de a többi sterilizációja is folyamatban van. Az önkormányzat chippel látta el és beoltották őket veszettség ellen is.
„A köztisztaságért és szemétszállításért felelős Komgrad Közvállalat kihordja a Topiko és a Baravics vágóhidak által biztosított húst – ez utóbbi megtalálásában Đuro Vavroš segített –, viszont a hulladék elszállításáról, hiába ajánlottuk fel a költségek kifizetését, magunknak kell gondoskodnunk, mert a vállalat azt mondja, nekik nincs konténerük. Jelenleg néhány kutyánál az erlichiózis nevű, kullancsok által terjesztett betegség gyanúja áll fenn. Noha mi kéthetente permetezzük a területet kullancsok ellen (de bolhák ellen is), az állatok már jóval régebben is megfertőződhettek, hiszen ennek a betegségnek hosszú a lappangási ideje. Mivel tanyán vagyunk, szántóföldekkel körülvéve, a patkányveszélynek is ki vagyunk téve, és most, az utóbbi napokban ez valósággá vált, elszaporodtak a patkányok, melyek irtása viszont – az észak-bácskai régió állatorvosi felügyelőjének, Aleksandar Pižuricának köszönhetően – már folyamatban van” – meséli Tamás.
Az aktivisták a nehéz körülmények és a menhely felszámolásának jövőbeli képe miatt érzett aggodalmak ellenére is elhivatottak, és „az emberek áldozataiként” emlegetett, szeretetet igénylő kutyák számára nemcsak a tanyán levő megfelelő bánásmódot biztosítanak, hanem saját gazdát is törekednek találni nekik. Ezért hozták létre a Facebook közösségi portálon az Azil Etela Merk oldalt, és ezért is szeretnék, ha minél többen eljönnének hozzájuk, és a kutyákat hivatalosan örökbe fogadó polgármester válláról levennék egy kicsit a terhet.
