Vakula Bence: Imádom a verseket, mert szeretem mondani őket, szeretem, ha az emberek érzik, hogy boldogság megy végig bennük, és látják, hallják, hogy tiszta szívemből mondom verset. Az Iciri-piciri a régi kedvencem. A községi versenyen egy vicces verset szavaltam, Lackfi János A kutya egy példányban című versét. Az iskolában a tanító nénivel gyakorlok legtöbbet. Azokat a verseket szeretem, amik rímelnek, és öröm a vége, és érthető, hogy miért. Április 11-én, a költészet napján születtem, lehet, hogy nem véletlen.
Szél Lilla: Itthon is szoktam néha verset olvasni, de az iskolában többet magyarórán, ahol fejből is megtanuljuk őket. Kedvencem nincs, de amit tanultunk, azokat szeretem. Legutóbb Radnóti Miklós Éjszaka című versét tanultuk, és el is mondtuk magyarórán. A fellépések, a versmondás nem a kedvencem, de az osztályban vannak ketten-hárman, akik szépen mondanak verset. A szép fogalmazás, a rímek, az érzések, amik a régebbi korok költőire és a mai versekre is jellemzők.
Péter Tamás: Igazából csak két-három vers van, amit évente többször is előveszek és újraolvasok. Ezek hazafias költemények, ilyen Petőfi Nemzeti dala is, ami nagyon megérint. Alapvetően könnyű irodalmat olvasok (ez Rejtő Jenő regényeiben merül ki), olyant, ami az egyetemi koncentráció mellett nem merít ki, szórakoztat, humoros.
Bencsik Dénes: Szeretem a verseket, de nem tudom őket megjegyezni, ezért minden egyes olvasásnál számomra újra él a vers. József Attila és Ady áll hozzám közel. Mivel főleg ezoterikus könyveket olvasok (például A. J. Christiánt), különösen megfognak a két-háromsoros, magvas bölcseletek, szentenciák is. Verset akkor olvasok, ha kiéhezik rá a lelkem, bennük könnyen megtalálom magam.
