Véletlenül került kezembe a kissé megkopott, de valaha nagyon díszes kiadvány.
Hogy ezt az emlékkönyvecskét ma is lapozgathatjuk, a bajsai tájház két mindenesének, Szuhankó Ruzsenának és Sándornak köszönhető, akik a tájházban az őt megillető helyen tartják, és bárki megnézheti, ha tájékozódni akar a falu múltjáról.
A XX. század elején az idősebb korosztály is élvezhette ezt a fajta szórakozást, hisz óvónők, tanítók, egyetemi hallgatók is írtak bele.
Az emlékkönyv 44 lapból, ennek megfelelően 88 oldalból áll, tulajdonosa Bandobranski Koviljka volt. Összesen 40 személy írt bele, mégpedig 21 szerb nyelven, 17 magyarul 2 pedig szlovákul. Az első beírás dátuma 1904. I. 27-e. Az emlékkönyv tehát a minap betöltötte 105. életévét. Tisztes kor, de más miatt is megemelhetjük a kalapunkat előtte. Akkortájt nem szerveztek toleranciatábort, úgy látszik Koviljkát mégsem zavarta a másság, természetesnek vette, hogy egyesek szerbül, mások magyarul, még mások szlovákul beszélnek és írnak. Sőt, ha a harmadik oldalon szereplő Kriszháber Mariskát is ide számítjuk, aki feltételezhetően zsidó származású volt, és Koviljkát jó barátnőjének nevezi, akkor a fiatal hölgy négy Bajsán élő nemzethez volt toleráns. Történt mindez a XX. század első évtizedében, egy isten háta mögötti faluban, a bácstopolyai járásban, Bács-Bodrog Vármegyében, az Osztrák-Magyar Monarchiában. A toleranciát, a másokkal való békés együttélést nem most találták ki, hanem valamikor az élet mindennapi velejárója volt.
Az emlékkönyv becses helytörténeti adatokkal is szolgál. Megtudhatjuk, hogy 1908-ban Kubicza Károly volt Bajsán az evangélikus tanító. Ugyanebben az évben a másik ev. tanító Martin Kmety volt, aki szlovákul írt a könyvbe. De az emlékkönyvben hagyta kézjegyét dr.Vojnich József, aki régi komájának nevezi Koviljkát. Feltételezhetően Szilvásy Károly bajsai katolikus kántortanító lánya az a Szilvásy Juliska, aki Csátalján ír a könyvbe.
Vrablicza Béla III. éves theológus 1905-ben tiszteli meg beírásával Koviljkát. Azt is megtudjuk, hogy 1905-ben Kanyó Ödön volt Bajsa község aljegyzője. Aztán következik jó szomszédja, Kiszely Lajos ev.tanító, őt követi Molitorisz Jenő, feltételezhetően ő is tanító volt. Tisztelőjeként Trobojcsevich Jenő is itt hagyja kézjegyét.
Az is ismeretessé válik számunkra, hogy 1905-ben Zmekó Margit volt az óvónő Bajsán, a szerb népi tanító pedig Gojko S.Leskovac. Kmety Marci 1908-ban magyarul is írt az emlékkönyvbe.
Az utolsó bejegyzés 1920-ban történik,Vidákovics Guszti tiszteli meg soraival Bandobranski Koviljkát.
Ma már a kis Koviljka néni (alacsony termete miatt így hívták a faluban) réges rég örök álmát alussza a bajsai ortodox temetőben, de örökül hagyta ránk az emlékkönyvét, amely a tolerancia száz év előtti tanúbizonysága.
