– Örömömre szolgál, hogy Topolyán immár többedszer, egy olyan festőművészről és annak alkotói munkásságáról beszélhetek, mely ópusz jelentős része kapcsolódik a helyhez, a Topolyai Művésztelephez. Gyurkovics Hunor Pécsett született, a szlavóniai Harasztiban nevelkedett. Az újvidéki iparművészeti középiskolában folytatott tanulmányai és belgrádi akadémistaként szerzett felsőfokú ismereti után, az 1971-ben Szabadkán letelepedett festőművész a Topolyai Művésztelep munkájába bekapcsolódva szembesült először a vajdasági táj-élménnyel. Ebből a találkozásból származtatható az alaphangulat, amely a későbbiekben a vajdasági táj szemlélésekor és ábrázolásakor is visszaköszön alkotásain – fejtette ki Ninkov Kovačev Olga művészettörténész, a topolyai Art Galleryben pénteken nyílt, február 27-éig látogatható tárlaton, ahol a művész munkásságának ciklusokba rendezett képanyaga látható. A megnyitón Zsáki István, a Topolyai Művésztelep házigazdája köszöntőjének, a művészettörténész bevezetőjének elhangzása után, az alkotó is szót kért:
– A Topolyai Művésztelep volt az első, amelybe, Vajdaságba való érkezésemet követően, meghívást kaptam. Itt szereztem meg első olyan tapasztalataimat, élményeimet, mely alapot szolgáltatott a vajdasági tematikát megjelenítő alkotásaim létrehozásához. Vajdaság számomra a földet és a napfényt jelenti, amely termést hoz. A föld és a nap motívuma munkásságom alapszimbólumai között tartható számon.
Ninkov K. Olga az alkotóhoz hasonlóan, kitért a grafikus- és festőművész munkásságában tetten érhető jelképekben való megjelenítés, szimbolikus beszédmód jelenlétére. A szimbólumokban való gondolkodás a népművészetnek is sajátja – emlékeztetett a művészettörténész –, de Gyurkovicsról is elmondható: közel áll a népművészethez is. A nagy utazóként definiált festőművész, mint az méltatásakor elhangzott: belakja a teret, otthon is érzi magát ezen a tájon és gondolatvilágban.
A visszaemlékezés és az összegzés kora érkezett el az 1971-től Szabadkán alkotó, az elmúlt évben nyugdíjba vonult Gyurkovics Hunor számára. A topolyai, az előző év végén Zentán rendezett retrospektív tárlat után, második ilyen jellegű kiállítása. A megnyitó közönsége ezúttal nemcsak a befogadás élményével lett gazdagabb, hanem az alkotó jóvoltából, egy száz részre feldarabolt Gyurkovics-akvarell egy darabjával is.
