Kislinder Gábor, a topolyai–kishegyesi községközi Önálló Szakszervezeti Szövetség tanácsának elnöke
A privatizációt követően sok vállalatnál nehéz helyzetbe kerültek a dolgozók. Az ő érdekeiket hivatott képviselni a szakszervezet, ha ezt a törvények lehetővé teszik számára.
A topolyai–kishegyesi községközi Önálló Szakszervezeti Szövetség tanácsának elnökével, Kislinder Gáborral beszélgettem a szakszervezetről és a dolgozók jelenlegi helyzetéről: – Választási időszakban vagyunk, ami azt jelenti, hogy az Önálló Szakszervezet alapszervezetei választásokat tartanak a két község területén. Január végén zárulnak az ágazati választások, és február elején lesz a két község szakszervezeti tanácsának az alakuló ülése. Tartományi és köztársasági szinten júniusig fognak lezajlani a választások.
Mi jelentett gondot a szakszervezet számára az előző évben?
– 2009-ben elfogadásra került az általános kollektív szerződés aláírása, viszont a szerződésnek az egytálételre, az utaztatásra és a szabadságpénzre vonatkozó részét hatályon kívül helyezték. Próbálkozásaink most arra irányulnak, hogy megszüntessék ezt a felfüggesztést, a programunkban ez szerepel az első helyen, mind községi, mind országos szinten. Probléma még, hogy működik a fekete gazdaság, mert az adóztatás olyan, amilyen. Egy tranzícióban lévő országnak sok feladata van, meg lehet érteni, hogy ezt a problémát nem lehet máról holnapra orvosolni, de remélhetőleg az elkövetkező pár évben találnak megoldást. Gondot jelent még, hogy a csődben lévő cégek nem fizettek járulékokat a munkásaik után. Ezeket az éveket a munkások nem tudják befizetni, a pörösködés pedig nem vezet eredményekhez.
Meg kell itt említenem, hogy a munkások elméletileg szabadon alakíthatnak szakszervezetet bármely cégben. Az újonnan alakult magánvállalatokban viszont a tulajdonos mindent megtesz, hogy ez ne történjen meg.
A vállalatok mekkora részében kötötték meg a kollektív szerződést?
– Mondhatjuk, hogy a vállalatok nagy részében megkötötték a kollektív szerződést, amit jó esetben be is tartanak a munkáltatók. Ha nem, akkor a munkaügyi felügyelők intézkednek, de ezzel nincsenek túlzott gondok. Viszont az elmúlt évben sok vállalatot okkal vagy ok nélkül privatizáltak. Ezeken a helyeken a privatizáció időpontjáig megvalósultak a kollektív szerződésben lefektetett jogok, viszont az új tulajdonos sok helyen elbocsátotta a munkásokat, akik a munkaközvetítőhöz kerültek. Tudjuk, hogy a privatizáció során rengeteg dolgozó került így utcára. Reméljük, hogy az új tulajdonosok egyszer azért fognak vállalatokat vásárolni, hogy termeljenek. Ha ez így lesz, akkor a kollektív szerződés is egészen más értelmet kap.
A községi szakszervezet mit tehet a dolgozók jogaiért?
– Községi szinten a képviselő-testület felé indítványozunk kérdéseket, és itt kap jelentőséget a gazdasági, szociális tanács, amely megalakulása mindkét községben folyamatban van. Ennek kapcsán a topolyai polgármester velünk közösen tett ajánlatot a munkáltatók irányába, és napok kérdése, hogy mikor írjuk alá a szerződést. Másrészt, ha beszélnek ezekről a problémákról, akkor a nyilvánosság ereje hat, hogy megoldódjanak. Most egy olyan folyamatról értesültünk, hogy módosítani szeretnék a kollektív szerződéseket. Van rá példa, hogy munkáltató arra próbálja rábeszélni a szakszervezeti elnököt, hogy kezdeményezze a kollektív szerződés felmondását. Ezzel gyakorlatilag azt kezdeményezné, hogy a dolgozó ne kapja meg azt, amiért megdolgozott. Mi ilyen és ehhez hasonló folyamatokban nem szeretnénk részt venni, és nem is fogunk.
