A vadházasság a XIX. században sem volt ismeretlen környékünkön, különösen az akkoriban még kiterjedt , sűrűn lakott tanyavilágban, tudhattuk meg Kothencz Kelementől A fiatal néprajzkutatók és kulturális antropológus szakos hallgatók V. konferenciáján Topolyán
Szombaton a Topolyai Napok keretében tartották meg a konferenciát a Kiss Lajos Néprajzi Társaság szervezésében. Kiváló hangulati fölvezetése volt a tanácskozásnak, hogy Nagyapáti Kukac Péter képei díszítették a helyszínt, a Topolyai Múzeum emeleti termét. A fiatal szakembereknek, úgy tűnt, most az igazi kihívást nem is a szakmai kérdések megválaszolása jelentette, sokkal inkább az, hogy miként tudják a rengeteg mondanivalót beleszorítani a rendelkezésre álló tizenöt percbe. A téma iránti elkötelezettségük arról tanúskodott, hogy az utánpótlás terén nincs ok az aggodalomra.
– Ez a konferencia olyan lehetőség, amivel mindenféleképp élnie kell a régió kutatóinak, hiszen egyrészt fórumot teremt arra, hogy megismerkedjenek, s hogy közös projektumokban kezdjenek el gondolkodni, másrészt publikálási és szereplési lehetőséget is kínál nekik. Nem kizárólag egy tudományág, a néprajz szemszögéből közelítjük meg a kutatási témákat, ma már történészek, fizikai antropológusok, művészettörténészek is szerepelnek a konferencián. Azt a fontos szerepet töltheti be ezzel a tanácskozás, hogy egymást meghallgassuk, mások kutatásaival megismerkedjünk, ösztönzést ad a továbbgondolásra, s lehetőséget teremt arra, hogy a „vérfrissítés” végbemenjen – nyilatkozta lapunknak Dr. Papp Árpád néprajzkutató, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke.
Szügyi Ferenc előadásából kiderült, hogy vidékünkön újból készülnek napsugaras házoromzatok, habár a mesterek, akik „visszatanulták” a mesterséget, nincsenek tisztában a mögöttük rejlő – szoláris, illetve vallási – szimbolikával. Az is elhangzott, hogy a nagy topolyai naiv festő, Nagyapáti Kukac Péter képei nemcsak művészi értékük miatt egyedülállóak, hanem a néprajzkutató számára is fényképeket helyettesítő, gazdag dokumentumanyagot jelentenek.
