Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind pedig az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek. Az anyósülésre is új vendégek ülnek. Műsorainkban továbbra is bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, valamint olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és az online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Mennyire vagyunk valójában felelős állattartók? – tettem fel a kérdést Pető Beátának, a zentai Lajka Állat- és Természetbarátok Egyesület tagjának, állatvédőnek. Bevallotta, hogy nehéz egyértelmű választ adni, hiszen a gyakorlatban inkább szélsőségekkel találkozunk. Vannak, akik mindent megtesznek kedvenceikért, alkalomadtán talán túlzásba is esve, míg mások még mindig csupán „kerti tartozékként” vagy „ökocsengőként” tekintenek az állatokra. A két véglet között azonban ritkán jelenik meg egy kiegyensúlyozott, tudatos szemlélet. Zentai utunk során arról beszélgettünk, hol kezdődik a felelős állattartás, mit jelent valójában az állatvédelem, és miért lenne szükség szemléletváltásra ezen a területen.
Látsz különbséget aközött, amikor valaki azt mondja, hogy szeretem az állatokat, és aközött, amikor valaki ténylegesen felelősséget vállal, legalább a sajátjáért?
– Igen, nagyon nagy a különbség, hiszen sokan szeretjük az állatokat, de a felelősség... az már más kérdés. Amikor egy állat hozzánk kerül, olyan döntéseket is meg kell hoznunk, amelyek nem könnyűek. Ilyen például az ivartalanítás kérdése. Gyakran hallani, hogy „Jaj, nem viszem el a Buksit ivartalanítani, mert sajnálom szegényt.”, vagy „Mi nem csonkítjuk meg.” Valójában azonban a kutya vagy a macska érdekét kellene szem előtt tartanunk, nem pedig a saját érzéseinket. Nem arról van szó, hogy „megcsonkítjuk”, és nem kell attól tartani sem, hogy az állat ezt lelkiismereti kérdésként éli meg, ez nyilvánvalóan nem így van. Ha az állat nincs ivartalanítva, könnyen kiszökhet, elkóborolhat, ami nem kívánt szaporulathoz vezethet. Emellett számos betegséget is megelőzhetünk az idejében elvégzett beavatkozással. Ezt sokan nem tudják, vagy nem veszik kellőképpen figyelembe. Gyakran mondjuk tehát azt, hogy szeretjük az állatokat, de ez nem mindig párosul azokkal a felelős döntésekkel, amelyeket valóban meg kellene hoznunk értük.
Szerinted mi kellene ahhoz, hogy számottevő szemléletváltás történjen ezen a téren?
– Állatvédőkként, ha tudnánk, mi a megoldás, valószínűleg már régen megtettük volna a szükséges lépéseket. Azonban nehéz megérteni, hogy mi zajlik az emberek fejében, és hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy eljussanak arra a szintre, amelyiken felelősségteljesen, megfelelő módon tudnának állatot tartani. Egyértelmű, hogy szemléletváltásra lenne szükség. Fontos lenne felismerni azt, hogy az állat nem riasztó, nem kerti dísz, és nem egy olyan tárgy, amelyet kedvünk szerint „kiteszünk”, félreteszünk, ha megunjuk, ha nem úgy viselkedik, ahogy elvárjuk, vagy ha túl nagyra nő. Gyakran találkozunk ennek szomorú következményeivel is. Nemrég például egy kijárós, szeretett cicának a maradványait láthattuk az úton. Kiengedik, mert azt hiszik, hogy az ő macskájuk bent nem boldog. Most láthattuk a következményeket. Ez is rámutat arra, hogy a felelősségtudó állattartás alapja a tudatos döntés. Már azelőtt végig kell gondolni, hogy mit vállalunk, mielőtt hazaviszünk egy állatot. Fel kell tenni a kérdést, hogy valóban meg tudjuk-e adni számára mindazt, amire szüksége van.
Számodra melyik állattartással kapcsolatos társadalmi jelenség aggasztó?
– Kutyakiképzőként is dolgozom, így a kutyaiskolában számos jelenséggel találkozom. Az egyik, számomra kifejezetten aggasztó tendencia, amely szerencsére nálunk még kevésbé elterjedt, de Magyarországon és külföldön már megjelent, az, hogy egyes menhelyek csak úgy adnak örökbe kutyát, ha azt kizárólag lakásban, „kanapékutyaként” tartják. Vagyis nem javasolják az udvari tartást, illetve csak folyamatos felügyelet mellett engednék ki az állatot. Ez a hozzáállás számomra problematikus. Nem szabad elfelejteni, hogy a kutya eredendően a természethez kötődő állat, amelynek szüksége van a külső ingerekre. Gyakran látom, hogy a kizárólag lakásban nevelt kutyát kiviszik az utcára vagy akár az udvarra, és az állat szinte pánikba esik, mert nem tud mit kezdeni az új helyzettel. Pedig az ingerek, akárcsak a macskák esetében, elengedhetetlenek az egészséges fejlődésükhöz. Ugyanakkor a felelős állattartás ezzel kapcsolatosan is kulcskérdés. Fontos, hogy az állat biztonságos környezetben legyen, olyan kerítésre van szükség, amelyen nem tud átmászni, kibújni, vagy átkaparni magát alatta. Nem rohanhat ki a kapun, amikor kinyitjuk. Ezek alapvető feltételek. Ha egy kutya kizárólag bent tartózkodik, könnyen unatkozni kezd, ami mentális problémákhoz vezethet. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a kutyákat eredetileg különböző feladatokra tenyésztették ki, és ez a munkaigény a génjeikben van. Ha ezt nem tudják levezetni, maguk keresnek elfoglaltságot. Ennek azonban gyakran a gazda látja kárát, és megrágott bútorok, széttépett papucsok, tönkretett tárgyak lesznek a következményei. Ezért elengedhetetlen a rendszeres foglalkozás, a megfelelő mennyiségű mozgás és a mentális lefárasztás. Nem várható el egy kutyától, hogy a nap 24 órájában bent legyen és passzívan viselkedjen. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt életet éljen, szüksége van ingerekre, feladatokra és tudatos, felelős gazdára.
Az állatvédő tevékenységetek, tevékenységed mennyire befolyásolja a mentális, a lelki egészségedet?
– Valljuk be őszintén, ez valóban nehéz. Minél többet foglalkozik valaki az állatokkal, annál inkább eltávolodhat az emberektől, hiszen nap mint nap látja az emberi döntések és viselkedés következményeit. Ugyanakkor az állatok rengeteget adnak vissza. Bármilyen körülmények között élnek, bármennyire sokan vannak, és még ha kevés idő is jut rájuk egyenként, hihetetlenül hálásak tudnak lenni. Már a legkisebb törődésért, néhány perc figyelemért is őszinte szeretettel reagálnak. Ez a szeretet pedig sok mindenért kárpótol.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
