Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind pedig az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek. Az anyósülésre is új vendégek ülnek be. Műsorainkban továbbra is bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, valamint olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és az online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye, amelynek emlékezete ma is fontos szerepet játszik a nemzeti identitás alakításában. Március 15-e nem csupán történelmi évforduló, hanem olyan közös emlékezeti pont is, amely generációkat köt össze, és amelynek jelentése az idők során folyamatosan formálódott. Hogy mit jelent ma az 1848/49-es forradalom öröksége, hogyan alakult ki a modern értelemben vett magyar nemzet, és milyen szerepe lehet az oktatásnak a történelem iránti érdeklődés felkeltésében, arról Agyánszki Máté történészt kérdeztük szabadkai utunk során.
Manapság mennyire érdekli a fiatalokat a történelem, különösen a magyar történelem?
– A történelem iránti érdeklődés nagymértékben attól a környezettől függ, amelyből a diákok érkeznek. Itt elsősorban a családi háttérre gondolok, arra, hogy a szülők mennyire érdeklődnek a történelem iránt, mennyit beszélgetnek róla otthon. Gyakran előfordul például, hogy az egyik szülő, sok esetben az édesapa, kifejezetten rajong a történelemért, és ez az érdeklődés a gyerekre is átragad. Ugyanakkor nagyon fontos az is, hogy a diákok milyen élményeket szereznek az iskolában, különösen a történelemtanáraik révén. Egy jó tanár sokszor képes megszerettetni a tantárgyat, de természetesen az is előfordulhat, hogy valaki egy kedves és lelkes pedagógus mellett sem kap rá igazán a történelemre, mert egyszerűen nincs hozzá affinitása. Ennek az ellenkezője is igaz, hiszen akadnak olyan diákok, akikből semmilyen körülmények között nem lehet kioltani a történelem iránti érdeklődést. Ők még akkor is megőrzik ezt a lelkesedést, ha éppen kevésbé inspiráló tanár tanítja őket.
Véleménye szerint milyen módszerekkel lehet még közelebb hozni hozzájuk ezt a tantárgyat?
– Ha csak az oktatást nézzük, és az iskola falai között vizsgáljuk a kérdést, akkor egyértelműen a tanár szerepe értékelődik fel. Elsősorban nem is az számít, hogy mit tanít, hanem sokkal inkább az, ahogyan közeledik a diákokhoz. Ha egy pedagógus hiteles, akkor a gyerekek befogadják azt, amit közvetíteni szeretne. Ilyenkor már kevésbé lényeges, hogy mélyen merül-e el egy-egy témában, vagy inkább csak a felszínét érinti. Ami igazán fontos, az a tanári hitelesség, az, hogy a diákok elhiggyék, a tanár valóban velük foglalkozik, és önmagát adja. Talán ez a tanári pálya esszenciája, hiszen szerepet nem lehet játszani, mert azt a diákok azonnal megérzik. Vannak különféle lehetőségek is, például egy történelmi eseményt feldolgozó film, de úgy gondolom, hogy ilyesmi használatával óvatosan kell bánni, mert ha túl gyakran élünk velük, könnyen érheti a tanárt az a vád, hogy „elblicceli” az órát. Levetít egy filmet, eltelik 30 perc, majd beszélgetnek még tíz percet, és már véget is ér az óra. Éppen ezért nem lehet túl sűrűn alkalmazni. Én inkább annak a híve vagyok, még ha első hallásra ez nem is tűnik a legizgalmasabb megközelítésnek, hogy dolgoztatom a diákokat. Érdemesebbnek találom, hogy inkább feladatokat adjak nekik, mert lehet, hogy éppen az ilyen, elsőre talán unalmasnak tűnő munka közben ülepedik le bennük igazán a tudás.
A kollektív emlékezet gyakran kulcsszerepet játszik a nemzeti identitás megőrzésében. Ön szerint miért ennyire meghatározó ez a kapcsolat?
– A kollektív ünnepek és közösségi megemlékezések lényege éppen az, hogy nem szükséges róluk mindent tudnunk, ugyanakkor mégis sok mindent tudunk róluk. Ezek az alkalmak generációról generációra öröklődnek, emellett hallunk róluk a családban, az iskolában, a médiában, vagy csak az utcán találkozunk velük. Még akkor is hatnak ránk, ha tudatosan nem veszünk részt egy-egy megemlékezésen, ez a folyamat pedig hatással van arra is, hogyan alakul az identitásunk és a gondolkodásunk. Éppen ezért van ezeknek az ünnepeknek erős közösségteremtő szerepük. Ilyen szempontból az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékezete talán az egyik leghálásabb nemzeti ünnepünk, mert ma már viszonylag nehezen politizálható át. Ha végigtekintünk a történelemben a nemzeti ünnepeinken, láthatjuk, hogy az aktuális hatalom sokszor igyekezett saját értelmezéséhez igazítani őket. Gondoljunk például augusztus 20-ára, ami volt Szent István ünnepe, az államalapítás ünnepe, majd az új kenyér ünnepe is. Hasonló értelmezési viták jelentek meg az 1848/49-es forradalom kapcsán is, amikor különböző korszakokban más-más társadalmi csoportokhoz próbálták kötni, hol a nemességhez, hol a polgársághoz, hol pedig a parasztsághoz. Napjainkra azonban az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékezete jórészt túlmutat ezeken a megközelítéseken. Olyan nemzeti ünneppé vált, amely társadalmi osztályoktól és korosztályoktól függetlenül képes megszólítani az embereket. Talán éppen ezért mondhatjuk, hogy bizonyos értelemben ez az egyik legtisztább jelentéstartalmú ünnepünk.
Miért tartja fontosnak a mai társadalomban, a mai világban az 1848/49-es forradalom emlékezetét?
– Sok mindenre taníthat bennünket az az időszak. Ha belegondolunk, a magyar nemzet abban az értelemben, ahogyan ma gondolunk rá, tulajdonképpen a XIX. században formálódott meg. A nemzet vagy a nép fogalma a történelem során folyamatosan változott, mindig mást és másokat értettek alatta. Abban az értelemben azonban, hogy a társadalom minden rétegét, a legalacsonyabbtól a legmagasabbig, magában foglalja, a nemzet eszméje csak a polgári átalakulás során, a XIX. század folyamán válik valósággá. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepük van az 1848-as eseményeknek. A forradalom és a szabadságharc a nemzetté válásunk egyik meghatározó mérföldköve, amikor a magyar igazán magyar lett.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
