Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind pedig az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek. Az anyósülésre is új vendégek ülnek be. Műsorainkban továbbra is bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, valamint olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és az online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Mészáros Árpád életébe rohamtempóval toppant be a színészet. A húszas éveiben járt, amikor kapcsolatba került az Újvidéki Színház Színes Szilánkok Diákszínpadával, ezt követő nyáron már a Tanyaszínház bázisán próbált, mindezt pedig a felvételi követte az Újvidéki Művészeti Akadémiára. Ahogyan fogalmazott, soha sem vetődött fel benne az, hogy a színészet csak egy átmeneti szeszély számára. A lendület azóta is tart, számos szerepet tudhat maga mögött, és elárulta, hogy a megnyugvást számára két fiának megszületése hozta el. De a spárga! A spárga már a védjegye lett.
Melyek voltak azok a szerepeid, amelyek nemcsak szakmailag adtak többet a te tudásodhoz, hanem emberileg is formáltak téged?
– Különös dolog ez, mert ha visszatekintek arra, hogy pályám során zömében milyen szerepeket játszottam, feltűnő, hogy jóval több köztük a negatív figura. Természetesen nem feltételezem, hogy ezek a szerepek bármilyen értelemben negatív irányba formáltak volna engem. Ami azonban talán a legfontosabb tanulság, amit magammal vittem, hogy az élet nem fekete-fehér. Még a legutolsó gyilkos, az undorító vagy áruló alak is rendelkezik valamiféle pozitív tulajdonsággal, és ettől válik hitelessé, ettől lesz életszerű. Az a gondolat, hogy valaki eleve gonosznak születik, és kizárólag a gonoszság mozgatja, egyszerűen nem működik. Minden tett mögött okok, előzmények, kiváltó körülmények állnak, és ezek képesek igazán árnyalni egy ember történetét. Éppen ezért az embereket nem lehet felosztani jókra és rosszakra. Ez az a felismerés, amelyre ez a szakma mindenekelőtt megtanított engem.
Ki tudsz emelni néhány, számodra igen jelentős szerepet a megannyi közül?
– Valójában soha nem voltam vágyakozó típus. Rövid ideig ugyan foglalkoztatott a Macbeth szerepe, de hamar rájöttem arra, hogy aminek meg kell találnia, az úgyis meg fog találni. Amikor lehetőséget kaptam, igyekeztem maximálisan élni vele. Fiatalabb koromban egyáltalán nem kíméltem magamat, később azonban rá kellett jönnöm, hogy erre nincs mindig szükség. A kevesebb sokszor több, különösen ebben a szakmában. Ha visszagondolok azokra az alakításokra, amelyek a legtöbb díjat hozták, nyilván ezek kerülnek először szóba, de ez nem jelenti azt, hogy a kevesebb visszajelzést kapott szerepeket kevésbé szeretném. Különösen fontosak számomra az Urbán András és Dejan Projkovszki rendezéseiben kapott szerepek, mert ezek váltották ki a legerősebb szakmai reakciókat. Nagyon szerettem A kisinyovi rózsát, amely alapvetően tanított meg másként nézni a világra. Ugyanígy meghatározó volt számomra Vronszkij az Anna Kareninában, vagy III. Richárd alakja.
Ugyanakkor voltak olyan szerepek is, amelyek szinte semmilyen különösebb visszajelzést nem kaptak, mégis rendkívül sokat adtak. Ilyen volt Jean szerepe a Rinocéroszok című darabban. Abban átéltem azt a fajta színpadi transzformációt, amelyet minden színészkollégának csak kívánni tudok. Azt, hogy a színpadon, lehetőleg segédeszközök nélkül, egy emberből orrszarvúvá váljak.
Ezek azok a finom „bónuszcseresznyék”, amelyekért igazán érdemes ezt a pályát választani.
A spárgázás már a védjegyeddé vált. Hiszed, hogy egy színésznek mindig formában kell tartania magát?
– Nézd, én így gondolom, de soha nem ítélnék el senkit azért, mert másképp él, és nem életvitelszerűen foglalkozik tornával vagy testének karbantartásával. Mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó. Annyit azért hozzátennék, hogy ha mindössze két előadásról lett volna szó, amelyben spárgáznom kell, már boldog lennék. A legutóbbi, az 1981 azonban rettenetesen sok vitát váltott ki a rendezővel. Mondtam, hogy nem akarom, elégszer megcsináltam már, nem szeretném többé. Próbáltam „elcsábítani” azzal, hogy mást is tudok, más megoldásokat is kínáltam. De ő hajthatatlan volt. Mára szinte elválaszthatatlan lett tőlem, hogy ha Árpád belép a színpadra, akkor spárgázik. Én ezt már rettenetesen unom, ugyanakkor érdekes kérdés, hogy még meddig leszek képes rá. Negyvennégy éves vagyok, és hamarosan, egy hosszabb kihagyás után, újra elővesszük az Anna Karenina színdarabot, amelyben szintén elengedhetetlen a jó fizikai állapot. Kíváncsi vagyok, mennyire fog még engedelmeskedni a testem.
Mit hozott az életedbe az apaság?
– A színészethez nyugalom kell, nálam legalábbis így működött. Hogy ki miből meríti ezt a nyugalmat, az már egyéni kérdés. Van, aki akkor jut el ide, amikor már letett valamit az asztalra a szakmai munkásságával. Nálam ez fordítva történt. Én akkor kaptam meg ezt a belső nyugalmat, amikor letettem a két mesterművet az asztalra: a fiaimat. Ez adott egy olyan mély biztonságérzetet, hogy kimondhattam magamnak, most már valóban megalkottam valamit. A legnagyobb műveim elkészültek, és ez a tudat olyan stabilitást ad, amelynek segítségével a pálya akadályait is sokkal könnyebben tudom venni.
Ha röviden, akár egy mondatban kellene összefoglalnod, hogy jelenleg hol tartasz az életben, illetve elérted-e már az álmaidat, mit mondanál?
– Elértem az álmaimat. Az álmaimat ugyanis 1996 óta lejegyzetelem. Akkor volt egy nagyon meghatározó, amely végigkísérte az életemet. Becsén lefutottam a kajakklubnál a Tisza-parthoz, felugrottam a mólóra, elrugaszkodtam, és spárgában átrepültem a Tisza fölött. És ez meg is valósult. Ezen túl, ha továbbra is képes vagyok szeretni azt, amit csinálok, márpedig képes vagyok, akkor rendben vagyok. Jelenleg két dolog határozza meg az életemet: az egyik, hogy semmit sem nagyon, a másik pedig, hogy ne legyek rest a tevékeny szeretetre. Ez a két alapelv dominál most bennem, és úgy érzem, ha ezekhez a támpontokhoz tartom magam, akkor jó irányba mennek majd a dolgok.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Mészáros Árpád életébe később érkezett a színészet, de az egész életútját meghatározta (Fotó: Kállai Göblös Nikoletta)
