Immár a negyedik évadában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Akik követik, azok már jól tudják a koncepciót, akik nem, azoknak pedig gyorsan bemutatom: minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, akivel autókázás közben különféle témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok, de igyekszünk olyan személyeket is bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, azonban munkájukkal nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott közösség életéhez. Az elkészült műsorunkat a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és az online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett formáját pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Sági Varga Kinga megfontolt, higgadt és céltudatos személyiségnek vallja magát, akit az irodalomhoz fűződő viszonya izgalmas fordulatokon át vezetett a szerkesztői hivatásig. Bár gimnazistaként még kizártnak tartotta, hogy a magyar irodalommal foglalkozzon, már több mint másfél évtizede a vajdasági kulturális élet egyik meghatározó alakja. A Forum Könyvkiadó szerkesztőjeként, a Híd főszerkesztőjeként és két kisfiú édesanyjaként nap mint nap egyensúlyt teremt hivatás és magánélet között. Gyermekkori vonzalma a könyvek iránt mára tudatos, felelősségteljes hivatássá érett.
Mit jelent számodra a Híd folyóirat, és hogyan látod a szerepedet a több mint 90 éves történetében?
– A Híd folyóirattal egyetemi éveim alatt kerültem kapcsolatba, az alapképzés végén. Az akkori főszerkesztő, Faragó Kornélia kérésére, vagy inkább javaslatára kezdtem el kritikákat írni. Ekkor alakult meg a Híd Kör is, egy fiatal művészekből, írókból, gondolkodókból álló irodalmi-szellemi csoport, amelynek végül alapító tagja lettem. Az első kritikám 2010 körül jelent meg a Hídban, és onnantól kezdve rendszeresen publikáltam tanulmányokat és kritikákat a folyóiratban. Később Faragó Kornéliát Patócs László váltotta fel a főszerkesztői pozícióban, majd őt Berényi Emőke követte. A két legutóbbi főszerkesztő idejében már a tanulmányrovat szerkesztőjeként tevékenykedtem. Így rajzolódott ki az az ív, amely odáig vezetett, hogy tavaly én pályáztam meg a főszerkesztői pozíciót. Ez egy nehéz időszak után történt: a főszerkesztői pályázatot csak jóval később írták ki, és a folyóirat több hónapig vezető nélkül működött. Úgy érzem, most az a feladatom, hogy ebben a kihívásokkal teli helyzetben megpróbáljam újra rendszeressé és folyamatossá tenni a Híd megjelenését.
Hogyan döntitek el azt, hogy milyen szövegek kerülnek egy-egy adott számba?
– Amikor kineveztek főszerkesztővé, számomra csakis úgy volt elképzelhető a Híd szerkesztése, hogy csapatban dolgozunk. Semmiképpen sem akartam egyszemélyes szerkesztőséget működtetni. Már a kezdetekkor felkértem három szerkesztőt, akikkel korábban is kiválóan együttműködtünk, és szakmailag is teljes mértékben megbíztam bennük, az értékítéletükben, tudásukban, hozzáértésükben. A közös munkánk révén lefedjük a Híd fő profilját: irodalom, művészet és társadalomtudomány. Mivel a Híd mindig is kisebbségi folyóiratként működött, fontos volt a délszláv kultúrával való kapcsolat ápolása is. A műfordításokért Orovec Krisztina felel, aki többéves tapasztalattal rendelkezik ezen a területen, ő maga is fordít, valamint mások munkáit is szerkeszti. Korábban is ezt a szerepet töltötte be a szerkesztőségben. A prózarovat szerkesztését Berényi Emőke, a korábbi főszerkesztő vette át, a versekért pedig Bicskei Gabriella felel, ő új tagként csatlakozott a Híd szerkesztőségéhez. Én továbbra is a kritikák, tanulmányok és értekezések területéért vagyok felelős, de természetesen főszerkesztőként minden szöveggel foglalkozom, szoros együttműködésben a szerkesztőkkel. Számomra, és úgy érzem, a Híd szellemiségéből is adódóan, elsősorban a minőség az, ami meghatározó. Természetesen a „minőségi szöveg” fogalma nehezen definiálható, de igyekszünk a legjobb tudásunk és szakmai tapasztalatunk alapján dönteni. Mivel a Híd már több mint 90 éve a vajdasági magyar kisebbség egyik fontos fóruma, elengedhetetlen, hogy az itteni szerzőknek, akár még itt élnek, akár már elköltöztek, teret adjunk. Emellett ugyanilyen fontosnak tartjuk azt is, hogy az olvasókat tájékoztassuk a nemzetközi irodalmi, művészeti és társadalomtudományi jelenségekről. Kiemelt figyelemmel követjük a magyarországi könyvkiadást, az ottani irodalmi életet, és igyekszünk ezeket a tendenciákat is megjeleníteni a Hídban. Sokszor említem, hogy nem kell messzire mennünk inspirációért, ilyen például a mesterséges intelligencia hatása az irodalomra, amely még számomra is részben ismeretlen terep. Ezzel a témával eddig nem foglalkoztunk, de mindenképp szeretnénk. Ehhez szükség van arra is, hogy felkeressünk magyarországi intézményeket, amelyek mesterséges intelligenciával és digitális bölcsészettel is foglalkoznak, ezek ugyanis nálunk egyelőre kevésbé feltérképezett területek. Számos tervünk és ötletünk van, amelyek megvalósítása természetesen az anyagi lehetőségektől is függ, illetve attól, hogy a kiadó aktuális helyzete mit tesz lehetővé. Mindenképpen nyitottak vagyunk a témák és szerzők tekintetében is.
Van-e olyan lapszám, illetve szerkesztői döntés, amire különösen büszke vagy?
– Azt kérdezted, hogy van-e olyan megjelent lapszám, de sajnos azt kell mondanom, hogy a körülmények eddig nem voltak kedvezőek, így tavaly csupán egyetlen szám, az évkönyv látott napvilágot. Ugyanakkor jó hírekkel is szolgálhatok: jelenleg már nyomdában van az első és a második lapszám is, így bízunk benne, hogy mostantól a megjelenés folyamatos lesz. Ez az évkönyv egyébként különösen közel áll hozzám, és őszintén szólva büszke is vagyok rá. Októberben neveztek ki főszerkesztőnek, és decemberre már szerettük volna megszervezni a Híd 90 éves jubileumi ünnepségét, amit végül sikerrel valósítottunk meg. Egyfajta minikonferencia keretében rendeztük meg az eseményt, amelyen megszólaltak korábbi főszerkesztők és szerkesztők, valamint az aktuális szerzők közül is többen felolvastak. Úgy gondolom, tartalmas és jó hangulatú rendezvény volt, amelynek anyagai szintén bekerültek az évkönyvbe. Az évkönyv néhány nappal a rendezvényt követően került nyomdába, hiszen addigra a többi anyag is befutott, majd a konferencia anyaga is kiegészítette a számot. Összességében úgy érzem, hogy mindössze két hónap alatt sikerült egy 220 oldalas, tartalmas kiadványt összeállítanunk. Ez részben annak is köszönhető, hogy immár 15 éve foglalkozom szerkesztéssel, így egyrészt a szakmai tapasztalat, másrészt a szerzőkkel és szerkesztőkkel való meglévő jó kapcsolatok is sokat segítettek. A munkafolyamat gördülékenyen zajlott, és sikerült időben elkészítenünk az évkönyvet.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
