Immár a negyedik évadában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, akivel autókázás közben különféle témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok, de igyekszünk olyan személyeket is bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, azonban munkájukkal nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott közösség életéhez. Az elkészült műsorunkat a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és az online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett formáját pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Szabó András neve ismerősen cseng azoknak, akik figyelemmel kísérik a média vagy a népzene világát. Végzettsége szerint testnevelő-edző, jelenleg sportújságíróként az Újvidéki Rádiónál dolgozik, továbbá a népzene is szervesen hozzátartozik az életéhez. Gyermekkora óta része ennek a közegnek, és már 15 éve a Fokos zenekar tagja. Az új ismeretek és kihívások iránti nyitottságát jól mutatja, hogy nemrég ipari alpinista képesítést is szerzett. Sokszínű pályájáról és motivációiról beszélgettünk vele.
Az újságírásban ki volt az, aki előtted járt, és mondhatni, a példaképed?
– Az újságíráshoz elsősorban édesanyám által kerültem közel, hiszen ő már több mint húsz éve dolgozik az Újvidéki Rádióban. Az akkori főszerkesztő, Gusztony András jelezte, hogy munkatársat keresnek, mivel a koronavírus-járvány után kissé akadozott a sportrovat működése. Így kezdtem el én is ott dolgozni, 2021-ben. Ha viszont még korábbra tekintek vissza, nagyapám is újságíróként dolgozott, igaz, a nagymamám szerint nem igazán szerette ezt a munkát. A sport iránti érdeklődésem már egészen fiatalon, általános iskolás koromban megmutatkozott, akkoriban kezdtem el lapozgatni a sportenciklopédiát. Két vaskos, régi kiadású kötet volt, tele izgalmas információkkal, a küzdősportoktól egészen az úszásig. Ezekben a könyvekben számos érdekességet találtam, amelyek megerősítettek abban, hogy jó helyen vagyok, és egyáltalán nem bánom, hogy sportújságíróként dolgozom.
Mit foglal magában az, hogy ipari alpinistaként is tevékenykedsz?
– A nagykönyv szerinti meghatározás alapján minden olyan munka, ami két méternél magasabban zajlik, magaslati munka. Természetesen csak akkor, ha a munkaterület nincs korláttal vagy másképp biztosítva, mert ha igen, akkor már nem esik ebbe a kategóriába. Ez az építkezéseken is érvényes, amikor az állványokon dolgoznak, elvileg ott is megfelelő eszközökkel, például hevederrel, karabinerrel kellene biztosítani a dolgozókat a törvényi előírások szerint. Az ipari alpinista kifejezetten magaslati és mélységi kötéltechnikás munkákat végez. Az egyik nagy előnye, hogy nem kell darut vagy állványzatot építeni, mivel a szakemberek kötéltechnikával fél óra alatt feljutnak a munkaterületre, és utána ugyanilyen gyorsan el is pakolnak, tehát sokkal időtakarékosabb megoldás. A munkájuk rendkívül sokrétű: a karbantartástól kezdve az ablakmosásig sok minden beletartozik. Ez az első dolog, ami az embereknek eszébe jut, ha meghallják, hogy ipari alpinista, hogy „akkor te ablakot mosol?”. Mondom, igen, az is része, de ide tartozik a szigetelés is, legyen az hő- vagy vízszigetelés, vagy például a galambok elleni védelem, amikor azokat a tüskéket szerelem fel. Emellett ablakcserét, egyéb szerelési munkákat is végeznek. Az ipari alpinizmus igazán sokrétű munka, és engem pont ez vonz benne.
Mit jelent számodra a népzene?
– Ez egy egészen összetett kérdés, mert a mai világban sajnos egyre inkább az a tendencia, hogy a néptáncot pusztán aktív mozgásformának, a sport helyettesítőjének tekintik. Így aztán sokan nem élik át igazán, amit csinálnak, nem értik meg a lényegét, és nem olyan szellemiséggel állnak hozzá, mint ahogyan régen. Régen, az úgynevezett „adatközlők”, vagyis azok a zenészek és táncosok, akiket levideóztak, lejegyeztek, akiktől gyűjtötték az anyagot, valóban élték ezt a kultúrát. Nekik ez a zene és a tánc a mindennapjaik része volt. Ezzel szemben ma, legalábbis amit én a tánc világában látok, sokszor inkább egyfajta fizikai aktivitásként kezelik, és nem feltétlenül értik, mit miért csinálnak. A zene terén is hasonló a helyzet: régen az emberek keményen dolgoztak a földeken, a gyárakban, és a zene számukra egyfajta levezetés, lelki felszabadulás volt. Ez volt az az eszköz, amellyel kiadták magukból az érzelmeiket. Számomra a zene állandó örömforrás. Mindig örülök, ha zenélhetek. Nem azt mondom, hogy ez garantált siker, de boldogságot ad, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Leginkább a zenélés az, ami igazán feltölt, és ebből adódik, hogy sokféle hangszerrel kezdtem el ismerkedni. Úgy vagyok vele, hogy minél több oldalról közelítek a zenéhez, a hangszerek működésének megértésétől a hangképzésen át, annál jobban átlátom az egészet. Még ha nem is játszom mesteri szinten minden hangszeren, az egyik tudás kiegészíti a másikat. Így értem meg igazán, hogyan születik meg a zene az egyik hangszeren, és hogyan a másikon. Szóval számomra a zene valóban meghatározó, az életem egyik legfontosabb eleme.
Mi zajlik jelenleg a Fokos zenekar háza táján?
– Most a zenekar hatalmas mérföldkőhöz érkezett, ugyanis a Magyar Nemzeti Tanácsnak köszönhetően egy kisbuszt kaptunk, amely megkönnyíti az eljutást a fellépésekre. Korábban mindig a saját autóinkkal jártunk, ami nyilván más helyzet volt. Mindenki a saját eszközeiből, a saját idejéből és energiájából áldozott a kultúra érdekében, meg persze azért is, mert szeretjük, amit csinálunk. A zenélés alapvetően azért működik, mert az ember szívvel-lélekkel csinálja. Most, hogy megvan a kombi, sokkal könnyebb és biztosabb lett a közlekedésünk. Végre minden hangszer befér, és nem kell azon aggódni, hogy jut-e hely mindenkinek. Persze eddig sem volt olyan, hogy valaki kimaradt volna, de most már tényleg kényelmesen elférünk, sőt, még az is lehet, hogy egy-két új hangszert is „becsempészek”, és megtanulok rajtuk játszani. Ez tehát most a legnagyobb előrelépés a zenekar életében. Közben pedig beindult a szezon is. A KMV-t már magunk mögött tudjuk, most következik az általános iskolások néptáncversenye, a Kőketánc, utána pedig jön a Gyöngyösbokréta. Ezzel együtt megindul a nyári szezon is, jönnek a táborok, fesztiválok, fellépések.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
