2024. július 20., szombat

Ez a mi nagy közös kincsünk

Utasunk Illés Hajnalka, a Szabadkai Zsinagóga Alapítvány koordinátora

Tovább gurul a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós beszélgető műsorának harmadik évadában is igyekszünk bemutatni a már ismert arcokat, olyan személyek is az anyósülésre ülnek azonban, akik különféle intézmények, egyesületek, illetve szervezetek dolgozói, és ha nincsenek is mindennap a reflektorfényben, de a háttérben jelentős munkát végeznek. Adásunk minden pénteken 18 órakor jelentkezik a Facebook-oldalunkon, a Youtube-csatornánkon és a Magyar Szó online felületén is, az írott változatot pedig minden alkalommal hétvégi lapszámunkban közöljük.

A Szabadkai Zsinagóga felújítása 2018-ban ért véget, és 2019 januárjában nyitotta meg a kapuit a látogatók előtt. Az impozáns épület évről évre több turistát vonz, emellett a komolyzene kedvelőinek is egy állandó helyszíne, hiszen számos telt házas koncertet szerveztek már benne. Illés Hajnalka az első pillanattól kezdve szerves része a Zsinagóga életének. Vele beszélgettünk az impozáns épület jelentőségéről, fontosságáról és szerepéről szabadkai utunk során.

– Az, hogy a Szabadkai Zsinagóga Alapítvány koordinátora lehetek, ezáltal pedig felelek a Zsinagógáért, nagyon megtisztelő feladat és munka. Előtte húsz évig a városházán dolgoztam, azt megelőzően négy évig a tanügyben, a végzettségem szerint osztálytanító vagyok. 2018-ban, egy véletlen beszélgetés folytán, megemlítettem a Magyar Nemzeti Tanács akkori elnökének, Hajnal Jenő úrnak, hogy nagyon szeretnék valami újat az életemben, szeretnék fejlődni. Éreztem magamban, hogy több van bennem. Nagyon jó volt az a tapasztalat, amit a városházán szereztem, hiszen nagyon sok szakosztályon dolgoztam. Akkor kaptam meg ezt a lehetőséget. Egy nagyon személyes emlék ezzel kapcsolatban, amikor Pásztor István néhai elnök úr azt mondta nekem, amikor megkérdeztem tőle, mi lesz a feladatom, hogy Hajnalka, maga lesz a felelős. Szinte nincs olyan nagyobb feladat vagy rendezvény, vagy úgy egyáltalán a napi működés során adódó teendő, amikor ez ne jutna az eszembe. Nagyon lekötelezett ezzel a szóval. Az első naptól kezdve abban a megtiszteltetésben részesülhetek, hogy ennek az intézménynek a koordinátora vagyok. Az épületet a Szabadkai Zsinagóga Alapítvány igazgatóbizottsága működteti, az elnöke pedig a városi képviselő-testület elnöke, aki az első években Bunford Tivadar volt, most pedig dr. Pásztor Bálint úr. Én végtelenül hálás vagyok mindkét igazgatóbizottsági elnöknek, mert valójában mindketten mélységesen és nagy bizalommal támogatták, és támogatják a munkámat.

A Zsinagóga több funkciót is betölt. Kezdjük az idegenforgalmi részével! Mekkora a látogatottsága évente?

– Azt mondták az első évben, hogy minden várakozást felülmúló számokról tudtam beszámolni. Az első évben csaknem 20.000 látogató volt. Ez a szám, lehet, hogy mondjuk Párizs, Róma viszonylatában szinte nevetségesnek tűnik, de Szerbia, Szabadka viszonylatában szerintem ez fantasztikus. Az utána következő két évben, a Covid évei alatt is elégedettek lehettünk azokkal a számokkal. Ebben az időszakban az utazás nagy gond volt, nagyon óvatosan utaztak az emberek. Nekünk akkor is, az első évben, 6 és fél ezer látogatónk volt. A második évben már bátrabban mozogtak, 10.000 körül volt a látogatottság, és utána, a járvány lecsengése után, visszatértünk a 20 ezres átlaghoz, ami évről évre növekszik. Nemcsak a látogatottság, vagyis a naponta belépőjegyet fizető turisták számáról tudunk beszámolni, hanem a hangversenyeink publikumáról is, ami mondjuk tavaly meghaladta a 15 ezer főt.

A Zsinagóga nemcsak a szépségéről ismert, hanem a telt házas hangversenyeiről, koncertjeiről is. Ezeket hogyan értékelné?

– El kell mondanom, hogy a Szabadkai Zsinagóga Alapítvány igazgatóbizottságával évi programot állítunk össze. Dr. Pásztor Bálint úr kérésére mi ezen az előre meghatározott programon eddig még egyetlen évben sem változtattunk. Ez egy alapelv, hogy mi a program alapján működünk. Azt gondolom, hogy ez az intézmény komolyságához is hozzájárul, mert az emberek számítanak arra, hogy azok a hangversenyek, amelyeket a Zsinagógában megszerveznek, valóban magas színvonalúak, és érdemes akár távolabbi városokból, sőt, országokból is eljönni. A felújítási munkálatok befejeztével a cél az volt, hogy egy olyan vonzó programot nyújtsunk, hogy érdemes legyen akár Budapesten, Temesváron, Belgrádban beülni az autóba. Autópályán két óra alatt ide lehet érni. Mi első évben a helyszínről gondoskodtunk más szervezők számára, majd felállt a Szabadkai Zsinagóga Alapítvány csapata. Első évtől kezdve igyekszünk, hogy egyre magasabb színvonalú munkát tudjunk nyújtani, ezért picivel bátrabbak voltunk. Az az igazság, hogy hálás vagyok azért, amiért bizalmat kaptunk arra, hogy saját szervezésű rendezvényeink is legyenek, és egyre több az ilyen. Hagyományokat teremtettünk. Már tudják az emberek, hogy a Múzeumok Éjszakájára lesz egy rendezvénye a Zsinagógának, a szecesszió világnapján úgyszintén. Három éve most már városnapi rendezvényünk is van, belekerültünk a városnapi rendezvénysorozatba, ami nem kis dolog, azt gondolom, hogy ez is egy nagyon megtisztelő feladat, és tavaly óta már újévi hangversenyt is szervezünk. Ezekre a saját szervezésű rendezvényeinkre azért vagyok különösen büszke, mert kicsi csapatunk van, és ha egy kevés főből álló csapat hoz ide nagy neveket, akkor – azt gondolom – az már sokat számít.

Ön is vallásos ember. Ennek tekintetében mit jelent az Ön számára az, hogy egy ilyen nagy jelentőségű, vallásos épületnek a koordinátora lehet?

– Nagyon büszkén vallom magamról azt, hogy én egy katolikus ember vagyok, és az, hogy a zsidó imaháznak a koordinátora lehetek, számomra valóban megtisztelő és valóban nagy kihívás. Az első naptól kezdve nagyon otthonosan érzem magam. Az a tudat sokat jelent, hogy én bemegyek dolgozni, nagyon sokszor korán reggel, és nem csinálhatok bármit, nem viselkedhetek bárhogyan, egy szent helyen vagyok. Ide valaki imádkozni jár. Tehát ez az első, és a látogatóinktól is ezt elvárjuk, akár viselkedésben, akár az öltözködésben, akár a hangversenyeken való viselkedés, akár egy hangverseny repertoárja tekintetében. Egyszerűen oda kell tennünk magunkat ebből a szempontból is, hogy megőrizzük a hely méltóságát. Nagyon jóleső érzés belegondolni abba, hogy egyre jobban belekerült a köztudatba a Szabadkai Zsinagóga. Ez a mi nagy közös kincsünk, az épített örökségünk, gyönyörű színe a városnak, egy ékszerdoboz. Büszkék lehetünk rá, és nem megyünk már el mellette úgy, hogy itt egy épület, és mi lesz vele, mint ahogyan 2018 előtt, hanem büszkén elhozzuk a családunkat, a barátainkat, és eljövünk hangversenyekre. Azt gondolom, hogy kezdünk igazából tudatában lenni annak, hogy mink van, hogy mi ez a zsinagóga, hogy milyen gyönyörű, és mennyire büszkék lehetünk rá.

Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele