Ötszáz év távlatából is él a múlt

A mohácsi csata 500. évfordulójának alkalmából ünnepélyes megemlékezést tartottak pénteken Csantavéren. A vajdasági magyar helytörténészek részvételével zajló esemény két helyszínen kínált történelmi és kulturális programot a megemlékezők számára.

A rendezvény 17 óra 30 perckor kezdődött a helyi templomban, ahol egy 30 perces előadás keretében a látogatók Szedlár Rudolf helytörténész előadását hallgathatták meg. A helytörténész felidézte a templomépítés páratlan történetét. Elmondta, hogy a templomot a római Szent Péter-bazilika által megihletett Takács Gáspár plébános kezdeményezésére, a helyi lakosság összefogásából és áldozatvállalásából 1928 májusa és 1929 novembere között rekordgyorsasággal épült fel a ma is álló, rendkívül szilárd épület. A mohácsi csata évfordulója kapcsán Szedlár Rudolf kiemelte, a megemlékezés Csantavér és egész Vajdaság számára kiemelt jelentőségű, hiszen a település sorsát 1526-tól kezdve alapjaiban határozta meg a török hódoltság, a falvak elnéptelenedése, majd a későbbi újratelepülés és újjászületés folyamata. A kulturális blokkban Barkóci Dorka és Szedlár Barna Rózsa szavalatát hallgathatta meg a közönség, majd a Vox Angelica gyermekkórus előadásában csendült fel a Boldogasszony Anyánk című ének.

A jelenlévők 18 órakor átvonultak a Takács Gáspár közösségi terembe. Ott Nagy Tibor történész tartott előadást a térséget érintő oszmán-török megszállás utáni időszakról. Nagy Tibor hangsúlyozta, a mohácsi csata következményei fél évezred elteltével is érezhetők a magyar nemzet életében. Rámutatott, hogy egy lezáratlan történelmi folyamat hatásai felett függetlenül attól, mikor történt nem lehet napirendre térni. Előadásában egy kevéssé ismert, mégis kiemelkedő történelmi epizódra világított rá, a Mohács után a Bácskán át kivonuló török hadsereg váratlanul kemény, önszerveződő lakossági ellenállásba ütközött. A király és a főurak elvesztése után a bácskai magyarság maga kelt saját szülőföldje védelmére, és a korabeli török krónikások feljegyzései szerint helyenként súlyosabb veszteségeket okoztak az oszmán seregeknek, mint magán a mohácsi síkon.