Tárcánk előző részében egy, a Zorka Vegyi Művekhez köthető 1987-es légszennyezésről írtunk. Ezzel próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy a Szabadkán működő gyárak némelyike milyen hatással volt környezetünkre. E témában jelent meg egy érdekes írás a Dolgozók, a Vajdasági Szakszervezeti Szövetség Tanácsa hetilapjának 1989. június 22-ei számában. Ebben a szabadkai községi szakszervezeti tanács kibővített környezetvédelemmel foglalkozó ülésén elhangzottakat ismertették. Itt a Zorka környezetre gyakorolt hatásairól vitatkoztak. Az írás legérdekesebb és egyben legmegdöbbentőbb része a szabadkai Egészségügyi Intézet szakmunkatársának beszámolója volt.
„Bár a szabadkai környezetszennyezés káros hatásai már többé-kevésbé ismertek voltak, dr. BUZOGÁNY József vitaindítójában számos új, felméréseken alapuló mozzanatra hívta fel a figyelmet: A gyár körül egy, illetve két kilométerig terjedő övezetben élők körében és a szerzett adatokat összehasonlították a községiekkel és egy viszonylag szennyezésmentes környezetével, Újzsednikével. 1986-ban például Szabadka községben elhalálozottak közül minden ötödik rákbeteg volt, a Zorka Műtrágyagyár közvetlen környezetében száz elhalálozott közül 21,5 az egytől két kilométerig terjedő gyűrűben pedig 29 személy. A község lakosainak 61 százaléka éri meg a 70. életévét, a műtrágyagyár körüli első zónában csak 47,7 százalék, a második zónában pedig 52,1 százalék. A légszennyezéssel összefüggésbe hozható betegségek közül például a leukózis tíz év alatt 120 százalékkal emelkedett. A köztársasági és tartományi alkotmányok közül csak a Szerb SZK alkotmánya teszi lehetővé, hogy környezetvédelmi intézkedésekkel kényszerítsék a szennyezés forrásait jobb belátásra, mégsem történik semmi, az előírások szigorú betartását nem lehet kieszközölni. Ezért dr. Buzogány szerint az lenne a legmegfelelőbb, ha a klasszikus tüzelőanyagokat a gáz váltaná fel” – állt a beszámolóban.
A beszámoló szerint az ülésen felszólalt a szóban forgó műtrágyagyár egyik képviselője is, aki a következőket mondta:
„Mivel a szakszervezeti tanács környezetvédelemmel foglalkozó ülésén a legtöbb szó a Műtrágyagyárról esett, a Zorka környezetvédelmi technológusa is szót kért, és azzal védte munkaszervezetét, hogy nem az egyedüli szennyezési forrás. Szerinte a gyár által kibocsátott kéndioxid hatását nagyban befolyásolja a szilárd tüzelésű magánházak füstje és a Szabadkát Kelebiával összekötő nemzetközi út járműveinek légszennyezése: – Nem lehet a Zorkát elszigetelten vizsgálni, figyelembe kell venni a közlekedési gázokat is. Szeretnék választ kapni a kérdésre, hogy milyen lenne a Zorka levegőszennyezésére vonatkozó kimutatás, ha összehasonlítanánk a kelebiai határátkelőhely megnyitása előtti és utáni időszak méréseit. Egyébként nem lehet a levegő szennyezését a vízétől elkülöníteni, mert nem biztos, hogy a várt eredményt kapjuk. Minél jobban tisztítjuk a levegőt, annál inkább szennyezzük a vizet, s a szennyvíz elvezetése szintén gondot okoz.”
A beszámoló szerint a Zorka képviselőjének felvetéseire több ellenérv is elhangzott. A Dolgozókban ezekről a következőket írták.
„A környezetszennyezési problémákkal nemcsak a meghívott szakemberek foglalkoztak, hanem egyszerű tanácstagok is. – Érdekes, hogy most nem fűt senki – válaszolta a Zorka technológusának
az egyik sugárúti háziasszony –, mégsem tudunk az erkélyen semmiféle virágot nevelni. Hat éve próbálkozom a begóniával, de sikertelenül, a muskátli meg csak hullajtja a levelét, pedig hozzánk még csak a nemzetközi út füstje sem jut el.
Egy vagongyári munkás elmondta, hogy e meleg nyári napokon a szomszédságukban levő November 29. bűze olyan erős, hogy a vasúti kocsik alatt dolgozó festők és lakatosok egyike-másika elájul, és kénytelenek mentőket hívni. – Mindenki ellene van a környezetszennyezésnek, de amikor meg kéne szüntetni valamelyik szennyezési forrást, akkor mindig gazdasági okokra hivatkozunk. Ha már nem lehet megszüntetni a Nitrogénműveket, a Zorkát és a többit, akkor nem marad más hátra, mint hogy kitüntessük azokat az elvtársakat, akik kezdeményezték az építésüket. Kölcsönös vádaskodás helyett legjobb volna munka szombatokat tartani, hogy mielőbb összegyűljön a pénz a füstszűrők beépítésére.”
Az ülés azzal zárult, hogy a községi szakszervezeti tanács titkára három javaslattal állt elő, mégpedig, hogy jöjjön létre egy környezet-ellenőrző vagy környezetvédelmi szolgálatnak nevezett ellenőrző szerv, hogy a szakszervezet intézzen ultimátumot minden környezetszennyezési forráshoz és hogy a helyzet bárminemű rendezéséig szigorúan tartsák be az előírásokat.
Nyitókép: Kép a Zorkáról 1966-ból (Fotó: Magyar Szó archív)
