A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. A sorozat harmadik részében Komor Marcell és Jakab Dezső építészt mutatjuk be, akik közösen alkották meg életük egyik fő művét, a szabadkai Városházát.
Komor Marcell mellszobra (Fotó: Molnár Edvárd)
Jakab Dezső mellszobra (Fotó: Molnár Edvárd)
Komor Marcell és Jakab Dezső 1897-től közös tervezőirodában munkálkodott Budapesten. A két építész munkamegosztása már a kezdetektől fogva olajozott volt, mintha egyetlen elme két különböző területe dolgozott volna össze. Komor Marcell volt a „váz”, a racionális tervező, aki az épületek konstrukciójáért, a modern szerkezeti megoldásokért és a logikus alaprajzokért felelt. Ezzel szemben Jakab Dezső volt a „lélek”, akinek fantáziája a burjánzó díszítésekben, a finom részletekben és a magyaros motívumkincs újraértelmezésében teljesedett ki. Amikor 1907-ben papírra vetették a Városháza első terveit, a tervezők nem csupán egy közigazgatási központban gondolkodtak. A funkcionalitás elvét egy modern, gazdasági szemlélettel ötvözték, a földszintet üzlethelyiségeknek tartották fenn. A cél világos volt, a bérleti díjakból befolyó összegnek kellett biztosítania az épület mindenkori fenntartását. Ez a kettős funkció, a hivatal és a kereskedelem szimbiózisa a mai napig meghatározza az épület mindennapjait. Bár a falak viszonylag gyorsan, 1908 és 1910 között felépültek, a városlakóknak 1912-ig várniuk kellett a teljes befejezésre. A csúszás oka a belső terekben rejlett. Jakab Dezső megszállott alapossággal tervezett meg minden egyes részletet. A fabútoroktól kezdve a legkisebb díszítőelemig semmit sem bízott a véletlenre. A népművészet iránti rajongása a berendezési tárgyakon is visszaköszön, ahol a székely kopjafák motívumvilága elevenedik meg a faragott fafelületeken.
A Braun Henrik által szerkesztett kötetben Jakab Dezső szavait idézik a városháza kapcsán, aki akkor úgy fogalmazott: „a városháza barokk stílusát megváltoztattuk és első ideánkat, hogy Mária Terézia korát örökítsük meg, elejtettük, abból indulva ki, hogy a barokk stílus gyöngyeit már annál inkább nem tudnánk utolérni, vagy azokat fejleszteni. Másrészt hazafias érzésünk diktálta, hogy a tulipán jegyében a magyarság harcosainak álljunk be. Azonfelül kedvelt mesterünk iránt érzett hálánk is kötelezett, hogy kitartsunk az ő iránya mellett.” A nehézségek kapcsán a korabeli sajtóban azt nyilatkozták, hogy nehezen ment a városháza megalkotása, hiszen sok ellenzője volt az újításnak. Mint akkoriban azt papírra vetették, már-már kényszeríteni akarták a két építészt, hogy vonják vissza beadott terveiket. A későbbiekben mindezek kapcsán az építészek úgy fogalmaztak, hogy: „sok ilyen épület jobban bizonyítja az uralkodó magyarság létezését, mint az a magyar címer, amelyet a nemzetiségek hivatalos postaházaira, vagy bíróságaira ráraknak.”
Komor Marcell és Jakab Dezső építész egyébként számos épületet tervezett Szabadkán, amelyek meghatározták a város arculatát, mint például a Zsinagóga, a Takarékpénztér épülete, de az ő nevükhöz fűződik a palicsi szecessziós épületegyüttes megalkotása is. Ezek a jellegzetes épületek tették a palicsi parkot a századforduló sajátos nyaralóközpontjává. A páros nem csupán Szabadka arculatát határozta meg, hanem a történelmi Magyarország számos pontján hagyott hátra jelentős alkotásokat. Munkásságuk elismerését több mint 50 építészeti pályázati díj fémjelzi. Komor Marcell az építészeti tervezés mellett meghatározó alakja volt a korabeli szakmai közéletnek is. 1901-ben alapította meg a Vállalkozók Lapját, amelynek főszerkesztőjeként és rendszeres szerzőjeként formálta a közvéleményt. Jakab Dezső 1932-ben hunyt el, Komor Marcellt pedig több mint egy évtizeddel később 1944-ben származása miatt elhurcolták, a holokauszt áldozatává vált.
A két építész neve azonban egybeforrt Szabadka nevével, ezért szobraik a Városháza szomszédságában kaptak helyet, így az arra sétálók nap mint nap megnézhetik, hogy a város kiknek köszönheti mesébe illő épületeit.
