Tizenkilencedik alkalommal tartották meg a Vőfélybált a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központban, ahol vajdasági és magyarországi vőfélyek és vőfélynők találkoztak. Az eseményre több száz vendég érkezett, a rendezvényen mintegy húsz vőfély vett részt, akik közül többen családi hagyományként művelik ezt a mesterséget. Az est célja idén is az volt, hogy a közönség teljes képet kapjon a hagyományos magyar lakodalom menetéről és szereplőiről.
A program során egy hagyományos lakodalmat játszottak végig, jelenetről jelenetre. A menyasszonyos és a vőlegényes ház külön helyszínt kapott, a lakodalom egyes mozzanatait pedig mindig más-más vőfély vezette le. A szervezők néptáncosok bevonásával idézték meg a lakodalmi szokásokat, így a vendégek nemcsak nézői, hanem részesei is lehettek az eseménynek.
Soós János vőfély, az est szervezője elmondta, hogy a vőfélybált megszakítás nélkül szervezik meg immár tizenkilenc éve. Kiemelte, hogy még a koronavírus-járvány idején sem maradt el a rendezvény, akkor az aktuális korlátozásokhoz alkalmazkodva, rövidebb időtartamban valósították meg. – Ez a 19. Vőfélybál, amelyet megszakítások nélkül szerveztünk meg. A vőfélytalálkozó célja az, hogy bemutassuk a lakodalom teljes menetét. Egy hagyományos magyar lakodalmat csinálunk végig, a menyasszony kikérésétől kezdve a mulatságig. Ha valaki nem ismeri a magyar lakodalmi szokásokat, itt teljes képet kap róluk. A vőfély a lakodalom mozgatórugója, leveszi a terhet a szülőkről és az ifjú párról, szervez, irányít, figyel a vendégekre. Egy magyar lakodalom vőfély nélkül szerintem gyenge lakodalom – hangsúlyozta.
A találkozón Barbi Zsolt is részt vett, aki Magyarországról, Mezőkovácsházáról érkezett Szabadkára. A magyarországi vőfély elmondta, hogy 27 éve foglalkozik ezzel a hivatással, amely iránt már gyerekkorában elköteleződött. – Már gyerekként nagyon megtetszett a vőfélyek munkája. Láttam, hogyan csalnak könnyeket és mosolyt egyszerre a vendégek arcára, és ott szerettem bele ebbe a hivatásba. Nem kellett sokat gondolkodnom, megkerestem a szülővárosomban két idős vőfély bácsit, és megkértem őket, segítsenek elindulni ezen az úton. Nagyon örültek, mert rajtam kívül akkor senki nem akarta ezt megtanulni. Tőlük kaptam a lehetőséget, és erre a mai napig nagyon büszke vagyok – fogalmazott.
Az est jó hangulatáról a Csantavéri Ifik zenekar, valamint a szintén csantavéri Mendicus Tamburazenekar gondoskodott. A talpalávalóra sokan táncra perdültek, a Vőfélybál pedig idén is megmutatta, hogy a magyar lakodalmi hagyományoknak továbbra is élő közösségi tere van Vajdaságban.
Nyitókép: Herczeg Zsolt felvétele
