Blaha Lujza utolsó napjai

Vasárnap lesz Blaha Lujza halálának 100. évfordulója. Mint ismeretes a „nemzet csalogányának” nevezett, neves magyar színésznő karrierje Szabadkán bontakozott ki, sőt városunkban ismerkedett meg első férjével, Blaha Jánossal is, egy cseh származású karmesterrel. Tárcánk egy korábbi részében mi is felelevenítettük Blaha Lujza szabadkai éveit, méghozzá a színésznő naplója segítségével, amelyben többek között a következőket írta városunkról:
„Nagyobb város, szebb város, mint Fehérvár; a színház is megtelik gyakrabban, különösen a tiszt urak járnak el gyakorta az előadásokra. Szeretek itt lenni és a dalos szerepeimet is nagyon szeretem, amelyekből sűrűn juttat a direktor úr.”
Blaha Lujza csak rövid ideig tartózkodott Szabadkán – 1864 őszétől 1866 közepéig –, a város magyarsága azonban nem feledte el a színésznőt. Blaha Lujza utolsó éveiben is az akkori legjelentősebb szabadkai napilap, a Bácsmegyei Napló hasábjain sűrűn találunk hosszabb-rövidebb tudósításokat, beszámolókat a színésznőről. Így eme újság régi lapszámait fellapozva felidézhetjük Blaha Lujza utolsó hónapjait is. 
A napilap 1925. szeptember 8-ai, keddi száma egy rövidhírben még a színésznő 75. születésnapjának megünnepléséről adott hírt:
„Budapestről jelentik: Blaha Lujza kedden ünnepli hetvenötödik születésnapját. A művésznőt, aki Rimaszombat közelében született egy ponyváskocsin, amelyen vándorszínész szülei épen egyik városból a másikba költöztek, a magyar színházi és művész-világ nagy ünneplésben részesíti születésnapja alkalmából. Hétfőn a Nemzeti Színház küldöttsége kereste fel Hevesi Sándor vezetésével a művésznőt, aki előtt a különböző színházak, a Színész-Szövetség és a társadalmi egyesületek küldöttségei kedden tisztelegnek.”
Arról, hogy Blaha Lujza súlyos betegségben szenved, a Bácsmegyei Napló olvasói a lap október 31-ei, szombati számából értesülhettek, amelyben a következőket olvashatjuk:
„A napok óta gyengélkedő Blaha Lujza állapota pénteken válságosra fordult. Állandóan láza van és a beteg heves fejfájásról és szúrásról panaszkodik. Csütörtök óta étvágyát is elvesztette és makacs köhögéssel küzd. Kezelőorvosán kívül naponta többször meglátogatták dr. Tauffer tanár és a Nemzeti Színház orvosa. Az orvosok véleménye szerint az agg művésznő állapota rendkívül súlyos, a betegnek nagyon gondos ápolásra van szüksége, felgyógyulásához azonban még igy is kevés a remény.”
A november 3-ai lapszámban arról adtak hírt, hogy a légcsőhurutban megbetegedett Blaha Lujza állapota javult. Hozzátették, hogy ettől függetlenül látogatókat nem fogadhat csak közvetlen hozzátartozóit engedik hozzá. Leírták azt is, hogy a betegeskedő színésznő az orvosok által engedélyezett ételeket „legjobb étvággyal fogyasztotta el”, ágyából is felkel és egy-két órát karosszékében töltött. A másnapi, november 4-ei számban azonban arról írtak, hogy Blaha Lujza állapota ismét válságosra fordult, majd november 17-én ismét a beteg állapotának javulásáról közöltek rövidhírt, hozzátéve, hogy Blaha Lujza  „mellhártyagyulladással komplikált tüdőgyulladásban” szenved. Kiemelték azt is, hogy a kezelőorvosa szerint „ez a javulás csak átmeneti állapot”. 
A Bácsmegyei Napló 1926. január 14-ei számában végül már arról kapunk hírt, hogy Blaha Lujza haldoklik: 
„A hónapok óta betegeskedő Blaha Lujza állapota válságosra fordult. A beteg tegnap elvesztette eszméletét és azóta nem tért magához. Orvosai szerint az agy és az emésztési szervek teljesen felmondták a szolgálatot. Szerda délután az orvosok konzíliumot tartottak a halálos beteg művésznő ágyánál és megállapították, hogy álapota teljesen reménytelen, a katasztrófa csak órák kérdése. A haldokló ágyánál ott van fia, dr. Blaha Sándor, Rákosi Szidi, a Beöthy-család és Blaha Lujza valamennyi unokája.”
Blaha Lujza halálhírét a Bácsmegyei Napló január 19-ei számában közölték: 
„Abban a szívós küzdelemben, a melyet, Blaha Lujza a gyilkos betegséggel folytatott, hétfőn [január 18-án] délelőtt tizenegy órakor a sokat szenvedett szív alul maradt. Csodálatos volt, hogy az a szív, amely egy hosszú élet igazán nagy munkájától és súlyos izgalmától volt meggyötörve, mégis hatalmas tartalékerőkkel rendelkezett, amelyek arra képesítették, hogy a betegségek leggonoszabbikával immár ötnegyed év óta sikerrel megküzdött”  – írták, majd alább az elhunyt életrajzának ismertetésénél kiemelték:
„Az apja 48-ban, mint huszártiszt szolgálta Kossuthot, a magyar forradalmat, később, amikor Haynau ült Magyarország nyakára, levetette az uniformist és felcsapott színésznek. Mint Thalia szegény, kóbor, magyar papja, végigjárta az országot, mindenhova magával vitte leányát is, aki pontosan nyolc éves korában lépett először színpadra.”