A köztársaság kikiáltásának napja

November 29-e a titói Jugoszláviában piros betűs ünnepnek számított, 1945-ben ugyanis ezen a napon kiáltották ki a Föderatív Jugoszláv Népköztársaságot, amellyel létrejött a kommunista egypártrendszer. Titóék nem véletlenül november 29-ét választották a köztársaság kikiáltására. 1943-ban ugyanezen a napon a boszniai Jajcéban tartották meg a Jugoszláv Antifasiszta Népfelszabadító Tanács (AVNOJ) második ülésszakát, amelyen meghatározták a majdani Jugoszlávia alapjait. Nyolcvan évvel ezelőtt az akkori hatalom tömegrendezvényeket tartott szerte az országban, hogy így ünnepeltesse meg az új rendszer születését. Többek között nagygyűlést tartottak Szabadkán is. A Magyar Szó november 30-ai számában arról számoltak be, hogy városunkban hogyan ünnepelték meg az AVNOJ második ülésének második évfordulóját.
„Szuboticán szerdán [november 28-án] este hat órakor a városi népbizottság akadémiát rendezett a városi színház nagy termében az antifasiszta tanács második ülésszakának két esztendős évfordulója alkalmából. Az ünnepség elnökségének sorában a következők foglaltak helyet: Gávrics Gyúró, Gottessmann Tibor, Kizúr Eta, Sztepánovics Milán, Székely Sándor, Ivkovics Eszter és Kriskovics Bála. A közönség zsúfolásig megtöltötte a színház nagytermét és lelkesen emlékezett meg a történelmi jelentőségű évfordulóról. 
Az ünnepség keretében Sztepánovics Milán szerb, Gottesmann Tibor pedig magyar nyelvű beszédben ismertette a nap jelentőségét. Ezenkívül szavalatok és énekszámok szerepeltek az ünnepély műsorán” – olvasható napilapunkban.
A november 29-ei történésekről szóló beszámolót a Magyar Szó december 1-jei számában találjuk. 
„Szubotica város lakossága csütörtökön az ország más városaihoz hasonlóan szintén megünnepelte a jugoszláv szövetségi népköztársaság kikiáltását. A polgárság és a katonaság már a kora délutáni órákban gyülekezett a Szabadság téren. Egy csoport katona Titó őszirózsákkal feldíszített képét és egy nagy vörös csillagot hozott magával. A fiatalság is nagy lelkesedéssel tüntetett Titó és a köztársaság mellett. Sándorban a koradélutáni órákban szintén összegyűlt a nép és a köztársaság
kikiáltása alkalmából népmulatságot rendezett a Népfront otthona előtt, kólót táncolt az ünneplő tömeg. 
A város központjában a Szabadság téren már javában folyt az ünnepség amikor megérkeztek a hatóság képviselői. Először Gorcsik Szteván a városi kultúrosztály vezetője intézett néhány szót az ünneplőkhöz, majd Martinovics Milán a kerületi bizottság titkára mondott beszédet. 
– Népeink –  mondotta –  ma ünneplik a legnagyobb győzelem, a köztársaság kikiáltásának napját: azt a napot, amelyért olyan sok áldozatot hoztunk és amelyért harcos népeink legjobb fiai áldozták fel életüket. Hősi halottjaink most már nyugodtan aludhatják örök álmukat, sikerült kiharcolni azt amiért feláldozták fiatal életüket. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a köztársaság már abban a pillanatban megszületett amikor fegyvert fogtunk azeszme érdekében. Ma már jó úton haladunk azon az úton, amelyet Titó marsal szabott meg. Mi végleg elvetettük a monarchiát és annak minden árulóját a királlyal Macsekkal és társaikkal együtt. Magasra emelhetjük fejünket mert megmutattuk a világnak, hogy nemcsak a harcban vagyunk egyek hanem az új élet megalkotásában és a jövő megalapozásában is. Példát mutatunk arra. hogyan harcol egy szabad nép a szabadságért.
Ezután Oljos Mihály magyar nyelven beszédet intézett az ünnepség résztvevőihez Kiemelte, hogy a nép bizalommal tekint vezetőire majd így folytatta: 
– Megértük ezt a napot amikor kikiáltották a jugoszláv szövetségi népköztársaságot. Századokon át beszéltek a köztársaságról és ime most megszületett. Ez a tény népeink legszebb győzelmét és az ellenség legnagyobb vereségét jelenti. Ezért az eszméért, ezért a műért harcolt és áldozta fel életét szabadságszeretö népünk. Most amikor a népköztársaságot proklamálták eltörölték a monarchiát és a dinasztiát minden jogál megfosztották mi Jugoszláviában élő magyarok és különösen azok. akik szerb testvéreikkel együtt harcoltak a fasizmus ellen, saját győzelmünknek is tekintjük ezt a napot. A mi győzelmünk is, mert először fordul elő, hogy Jugoszlávia minden népe teljes egyenjogúságot élvez. Éljen a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság! Éljen Titó marsal!
A beszédek elhangzása után az ünneplő tömeg egész a késő éjszakai órákig együtt maradt”  – állt a terjedelmes tudósításban.
1946. november 9-én aztán törvényben rögzítették, hogy november 29-e, mint a Köztársaság Napja, állami ünnep. Jugoszlávia szétesése után a Szerbia és Montenegró alkotta Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban továbbra is ünnep maradt november 29-e, amit csak a 2000. október 5-ei fordulat után 2002. november 19-én töröltek az állami ünnepek sorából.