Két ünnep és egy névnap

Szerdán ünnepeljük államalapító Szent István királyunkat. Az ünnepségek már a hétvégén megkezdődnek. Ezért ebből az alkalomból e heti tárcákban azt mutatjuk be, hogy százhúsz évvel ezelőtt hogyan emlékeztek meg első királyukról a szabadkaiak. A dualizmus korában azonban augusztus 20-a mellett augusztus 18-a az akkori magyar király, Ferenc József születésnapja is ünnepnapnak számított. A Bácsmegyei Napló 1905. augusztus 19-ei száma így számolt be a regnáló királyról való megemlékezésről:
„Őfelsége születésnapját ma a szokottnál fényesebben ünnepelték meg Szabadkán. Valamennyi középületen nemzetiszinű zászló lengett, s a városháza tornyáról harangzúgás hirdette a nap jelentőségét. Kora hajnalban tábori mise volt, melyen a közös hadseregbeli katonák és honvédek közösen jelentek meg. – A szent-Teréz templomban d. e. 10 órakor volt a hivatalos mise, melyen Bezerédy István főispán és dr. Biró Károly polgármester vezetésével megjelent a tisztviselői kar. Ott voltak a törvényszék, a járásbíróság, az állatni hivatalnokok, a katonatisztikar, a gazdakör, az államvasuti altiszti kör. A kath. istentisztelet után a gör. keletiek templomában volt istentisztelet, melyen a hatóságok, a katonaság és az egyesületek szintén résztvettek. Este az izraelita templomban volt hálaadó istentisztelet, melyen Singer Bernát dr. főrabbi mondott szép beszédet” – írták a szabadkai napilapban.
Az augusztus 20-ai ünnepségekről a másnapi, augusztus 21-ei Bácsmegyei Naplóban olvashatunk részletesebb beszámolót. E szerint a város elöljárói, társadalmi szervezetek és politikai pártok egyaránt megemlékeztek az államalapításról.
„Szent-István napját a nagy nap jelentőségéhez méltóan ünnepelte meg Szabadka társadalma. Reggel 10 órakor ünnepi istentisztelet volt a Szt. Teréz templomban, amelyen Bezerédy István főispán és Biró Károly dr. polgármester vezetése mellett résztvett a tisztviselői kar. Megjelentek az istentiszteleten az állami hivatalnokok is.
Este a gazdakörben ünnepi lakoma volt, melyen Regényi Lajos elnök mondott rövid beszédet, majd Lipozencsics Lázár dr. méltatta szép, tartalmas beszédben a nagy nap fontos jelentőségét. Beszéde a megjelenteket lángoló lelkesedésre gyújtotta.
A függetlenségi kör a Hungáriában rendezett ünnepi lakomát, melyen Mukits Simon beszélt.
A Pucska Kaszinóban is a tagok nagyszámú részvétele mellett ünnepelték a nemzet legmagasztosabb kegyeleti ünnepét. Az ünnepi szónok dr. Matievics István ügyvéd volt, kinek hazafias szellemtől áthatott beszéde általános lelkesedést keltett a bunyevác polgártársaink körében.
Palicson a csendőrség és rendőrség ünnepi misét hallgatott, melyen a Palicson üdülő csendőrezredes is megjelent. A térzene a nagy nap alkalmából kizárólagosan magyar darabokat játszott” – állt az összefoglalóban.
Szent István napjára esett 1905-ben az akkori szabadkai főispán neve napja is, így a szabadkai elöljárók erről is megemlékeztek, többek között beszédet mondott dr. Bíró Károly polgármester.
„Névnapja volt tegnap Bezerédy István főispánnak, amelyen mindenki sietett boldogságkivánságainak kifejezést adni.
A tisztviselői kar a polgármesterrel és a tanácsosai az élén, a tüzoltótestület, a tanári kar Kosztolányi Árpád igazgató, a tanítói kar Meznerics Ferenc felügyelő igazgató vezetésével együttesen tisztelgett a főispánnál, akihez Biró Károly dr. polgármester a következő beszédet intézte:
»A méltóságod személye iránt érzett őszinte tisztelet, szeretet és ragaszkodás hozott ide, hogy a tisztviselői kar a tanáccsal az élén felhasználja az alkalmat, hogy ezen érzelmeinek szóval is kifejezést adjon, jól lehet, ezen érzelmek nemcsak mióta méltóságod állásában van, ha nem azelőtt is eltöltötték lelkeinket. A bekövetkezett válságos idők, a politikai bonyodalmak, alig engednek időt a megoldáshoz, de bízunk a tényezők bölcseségében, mely előidézi majd a kibontakozást és lehetővé teszi a békés együttmunkálkodást a haza üdvéért. Ezért hisszük, hogy a mai kötelék, mely méltóságodhoz fűz, továbbra is fenn fog maradni s igy a tisztviselői karnak továbbra is alkalma lesz kifejezni háláját. A tisztviselők és megjelentek nevében kívánunk méltóságodnak és családjának erőt, egészséget és boldogságot, s kérjük, tartsa meg irányunkban továbbra is jóindulatát«” – olvashatjuk a százhúsz évvel ezelőtti beszámolóban.