Öngyilkosság az érettségin

Nem túlzás azt mondani, hogy a szabadkai főgimnázium a századfordulón a tanári és igazgatói szigoráról hírhedt intézmény volt. Közismert, hogy a későbbi neves írónkat, Kosztolányi Dezsőt kicsapták az iskolából, de történtek ennél súlyosabb esetek is. Egy korábbi tárcánkban már írtunk róla, hogy 1901 májusában a gimnázium Kovács Gyula nevű tizenhét éves diákja önkezével vetett életének, mert eltanácsolták az intézményből. A diák bűne csupán annyi volt, hogy húsz társával egyetemben egy kocsmában egyik tanáruk neve napja alkalmából megittak egy-egy pohár bort. Ezt követően Kovács még óra előtt egy dal szövegét írta fel a táblára, amelyet aztán elfelejtett letörölni. A szabadkai főgimnáziumban ennyi vétség már elegendő is volt ahhoz, hogy Kovácsot kirúgják. A fiú ekkor revolvert vásárolt, kiment a palicsi út melletti sínekre és főbe lőtte magát. Bár az eset nagy felháborodást keltett városunkban, az intézményben nem következtek be mélyreható változások. Így 1905 júniusában újabb tragédia következett be. E heti tárcánkban ezt az esetet elevenítjük fel.
A Bácsmegyei Napló 1905. június 21-ei számában rövidhírben számoltak be arról, hogy a szabadkai főgimnázium írásbeli érettségi vizsgáján rossz eredmények születtek. Kiemelték, hogy a harmincnégy vizsgázó közül heten megbuktak, tizennégyen pedig szigorított érettségit voltak kénytelenek tenni. Hozzátették, hogy a bukottak között volt „az osztály egyik legkitűnőbb tanulója”. E diák az elkövetkező tragédia főszereplője. A Bácsmegyei Napló június 22-ei számában már név szerint említve részletesen is beszámolt a diák bukásának körülményeiről, ugyanis a tanuló az érettségi eredményeinek ismertetése után eltűnt.
„Minden tanév végének meg vannak az áldozatai. Szabadkán az idén is van áldozat: Brcsics Kosztics Miklós, akinek az esetét minden megjegyzés nélkül mondjuk el.
Brcsics Kosztics Miklós, a főgimnázium nyolc osztályát mindig jeles eredménynyel végezte el. Tanulmányai mellett másokat is tanított és az igy szerzett keresetéből és a várostól kapott stipendiumból még szegény szüleit is eltartotta.
A nyolcadik osztály osztályvizsgáját jeles eredménynyel tette le. Az írásbelin a latinból elbukott és ezért egy évre visszavettetett. Megbukásának története a következő.
A latin tanár elégségeset adott neki a dolgozatára Platz Bonifác főigazgató mikor az írásbeli dolgozatokat felülvizsgálta, Kosztics dolgozatát annyira rossznak találta, hogy két szaktanárt kéretett magához és ezeknek megmutatta a dolgozatot, anélkül, hogy megmondta volna a diák nevét. Mikor a két tanár a dolgozatát átnézte, kijelentették, hogy a dolgozat nem elégséges, hanem feltétlenül elégtelennek minősítendő. Erre a főigazgató elégtelent irt rá, aminek következtében Brcsics Kosztics Miklóst a gimnáziumnak legjelesebb tanulóját egy évre visszavetették.
Úgy hallottuk, hogy a tanári konferencián a tanári kar megtett mindent a tanuló érdekében, de a főigazgató hajthatatlan maradt.
Amint Brcsics Kosztics Miklós előtt a konferencia eredményét kihirdették, szó nélkül megfordult és elhagyta a tantermet. Azóta eltűnt. A szülők tűvé tesznek gyermekükért mindent, de nem találják. Azt hiszik, hogy a fiatalember öngyilkosságot követett el” – írta a Bácsmegyei Napló, majd alább feltették a következő kérdést:
„Önkénytelenül is felmerül az a kérdés, vájjon azt a mindig jeles diákot nem bocsáthatták volna-e szigorított szóbelire, vagy nem ismételtethették volna e meg vele a latin írásbelit?
Hiszen figyelembe vehették volna, hogy ez az ifjú minő vasszorgalommal iparkodott kötelességeit teljesíteni mind a nyolc éven át s hogy emellett szüleit is fentartotta, akiknek egyetlen életreménye volt.”
Sajnos Brcsics Kosztics Miklós szüleinek legnagyobb félelme beigazolódott: a fiuk öngyilkosságot követett el. A Bácsmegyei Napló június 27-ei, keddi számában a következőket írták:
„A hullát megtalálták tegnap vasárnap, a tölgyfás melletti legelő kiszáradt kutjában.
Villámgyorsan terjedt el a hir s a közvélemény méltatlankodása veszedelmes haraggá vált. Mindenütt az eltűnt, fiatalember megtalált, hullájáról beszéltek az elkeseredés, a harag, sok helyett a düh hangján. A nagy melegben kiszáradt a kút, s az itatni akaró emberek pillantották meg a holttestet a kutban. Mikor kihúzták reáismertek az eltűnt fiúra. A mentők kimentek érte s behozták a temető boncházába, majd a szülőket értesítették a rettenetes csap[á]sról.”
A szabadkai főgimnáziumban történtek a törvényhatósági bizottság június 30-ai közgyűlésén is napirenden voltak. A bizottság többek között utasította a városi tanácsot, hogy a történtek miatt fejezze ki rosszallását „a főgimnázium tanári karának, de különösen a főgimnázium igazgatója Kosztolányi Árpádnak”. Emellett dr. Bíró Károly polgármester elnöklete alatt egy bizottságot is létrehoztak a gimnáziumban uralkodó állapotok „megvizsgálására”.