A Lazo Stipić utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben
Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Lazo Stipić utca a Henryk Sienkiewicz utcára nyíló szűk zsákutca, amely egy kiemelkedő szabadkai újságíró, szerkesztő, laptulajdonos, író nevét viseli.
Lazar Stipić (magyarul Sztipich Lázár) 1890. július 26-án született Szabadkán. Iskoláit Palicson és Szabadkán végezte. Jogi tanulmányait Budapesten kezdte, majd Bécsben folytatta, de diplomát nem szerzett, mert közben az újságírás szerelmesévé vált. Már egyetemi évei alatt budapesti és bécsi lapok munkatársa és tudósítója volt. Később pedig szerb, horvát és bunyevác lapoknak és folyóiratoknak is dolgozott. Az újságírás terén szülővárosában, Szabadkán érte el legnagyobb sikereit. Többek között a Bácskai Napló munkatársa volt, annak a politikai napilapnak, amely keresztényszocialista álláspontjával élesen szemben állt a Fenyves Ferenc által szerkesztett Bácsmegyei Naplóval. Stipić az I. világháború alatt, 1915 októberében lett a Bácskai Napló szerkesztőhelyettese, majd 1916 júniusában a lap felelős szerkesztőjévé nevezték ki, amely tisztséget az év októberéig töltött be. A Bácskai Napló mellett többek között olyan lapoknál is dolgozott, mint a Szabadkai Újság, a Szabadkai Friss Újság, a Nemzet, az Istina, a Zemljodilac vagy éppen a Borba. A két világháború között ő volt a legaktívabb szabadkai újságíró, több újságot szerkesztett és indított útjára. Munkatársa volt az 1918-ban újraindult nagy múltú Neven című lapnak, majd 1919-ben már saját lapot indított Narod címmel. A lap csakhamar szembekerült a Neven szerkesztőségével, ugyanis Stipić a jugoszláv egységet hirdette, míg a Neven a bunyevác nemzeti lap volt. A Narod 1923-ban megszűnt. Stipić vállalkozásai egyébként nem voltak nyereségesek, a befektetett tőke ritkán térült meg, gyakran adósságot is felhalmozott. Persze ez nem szegte kedvét, rendületlenül folytatta a lapkiadást. Az újságírás mellett írt verseket, novellákat és drámákat is. A Put od dva do jednog sveta című drámáját 1931-ben mutatta be a Szabadkán szereplő újvidéki Szerb Nemzeti Színház társulata. Az 1929-ben megjelent Istina o Mađarima című tanulmányában az akkori magyar revíziós politikát bírálta. 1937-ben Stipićet a Városi Könyvtár igazgatójává nevezték ki. Az intézmény vezetőjeként növelte az olvasók számát és a könyvtár könyvállományát, továbbá kezdeményezte történelmi részleg létrehozását. Stipić 1941 áprilisáig, a magyar csapatok bevonulásáig volt a könyvtár igazgatója. A háború alatt táborba hurcolták és halálra kínozták. 1944. május 14-én halt meg Palicson.
A kicsinyke zsákutca az I. világháború végét követő impériumváltás után kapott elnevezést, találóan a Szűk utca (Uska ulica) nevet. A II. világháború után az utca megkapta mai elnevezését és azóta őrzi Lazar Stipić emlékét.