A Tolsztoj utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben
Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Tolsztoj utca a Központ II. helyi közösségben, a Mayer fivérek és a Žarko Zrenjanin utca között található, és a világirodalom egyik legnagyobb szerzőjének nevét viseli.
Lev Nyikolajevics Tolsztoj 1828. szeptember 9-én született az oroszországi Jasznaja Poljanában. Régi arisztokrata családból származott. A grófi címet még I. (Nagy) Péter cártól kapták. Szüleit korán elvesztette. Édesanyja, egy nagy műveltségű, több nyelven beszélő hercegnő, 1831-ben elhunyt. Édesapja 1837-ben feltehetően gyilkosság áldozatává vált. Az árván maradt gyermeket ezután nagynénik vették gondozásba. Tolsztoj keleti nyelveket majd jogot tanult a kazanyi, később a szentpétervári egyetemen, de diplomát nem szerzett. 1851-ben hirtelen elhatározásból a Kaukázusban belépett a hadseregbe. Alakulata részt vett a kaukázusi népek ellen vívott harcokban. Tolsztoj itt írta első, önéletrajzi ihletésű regényét Gyermekkor címmel. 1854 januárjában zászlóssá léptették elő és átvezényelték a Krímbe, ahol már zajlott az Oszmán Birodalom és szövetségesei elleni háború. 1855-ben átélte a konfliktus legnagyobb összecsapását, Szevasztopol ostromát. A háborúban átélt élményei alapján írta meg a Szevasztopoli elbeszélések című művét. Miután Szevasztopolt elfoglalták az oroszoktól a török, francia és angol csapatok, Tolsztoj elhagyta a hadsereg kötelékét. 1857 és 1861 között többször tett tanulmányutat Nyugat-Európa országaiban, ahol felkereste többek között azokat a helyeket, ahol a nagy francia filozófus, Rousseau élt. 1863 és 1869 között írta meg monumentális regényét, a Háború és békét, majd 1873 és 1877 között az Anna Karenyinát. E két műve nem pusztán életművének csúcsteljesítménye, de az orosz és egyszersmind a világirodalom legkiemelkedőbb műve. Tolsztoj a realista próza mestere. Legfőbb törekvése az volt, hogy minél élethűbben ábrázolja az orosz életet. Az 1880-as évektől fordulat következett be Tolsztoj világnézetében. Az író figyelme a vallási kérdések felé fordult. A felebaráti szeretetet hirdette és a paraszti élet értékeit méltatta. 1894-ben jelent meg legfőbb filozófiai műve, az Isten országa benned van. Tolsztoj követői a mű hatására mezőgazdasági közösségeket hoztak létre. Az író az erőszakmentesség és a békés ellenállás mellett állt ki. E gondolata később Gandhira is nagy hatást gyakorolt. Tolsztoj a nézetei miatt konfliktusba került a családjával, a pravoszláv egyházzal és a fennálló hatalommal egyaránt. 1882-től rendőri megfigyelés alatt állt. Miután megjelent a Feltámadás című regénye, a pravoszláv egyház kiközösítette. Végül el akart menekülni addigi életétől, és 1910. október végén elhagyta otthonát. Útközben egy vasútállomáson hunyt el november 20-án, tüdőgyulladás következtében.
A Tolsztoj utca az I. világháború végét követő impériumváltás után kapta mai elnevezését. Korábban Odor utcának hívták.