Mint minden éveben, az idén is megemlékeztek a holokausztról a szabadkai zsinagógában. Szabadkáról 1944. június 16-án mintegy négyezer zsidót szállítottak el haláltáborokba, a többi között Auschwitzba. Sokan ma is felteszik a kérdést, hogy miért volt ekkora a gyűlölet, ami ennyi ártatlan ember életét követelte. Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke szerint az antiszemitizmus miatt, amely – szavai szerint – nem más, mint egy gonosz betegség.
– A zsidó közösség négyezer főből állt, amely számára 1944. február-március táján a szabadkai vasútállomás másik oldalán gettót alakítottak ki. Ide telepítették a városi és környékbeli zsidókat, ahol június 16-ig éltek. Utána vasúti vagonokban először Bajára, majd Auschwitzba szállították őket. A városban a Zsidó Hitközség e tragédia után sosem épült fel újra. A második világháború után, 1945 februárjában és márciusában visszaszállingózott egy körülbelül ezerfős csoport, amelynek fele még 1948-ban kivándorolt Izraelbe, így a zsidó közösség megcsappant. Sajnos a világban ma ismét észrevehetők az antiszemitizmus jelei, amire anno mindenki nemet mondott. E fogalom végső lecsengése 1944-ben a deportáció volt. Ám manapság is szemtanúi lehetünk annak, hogy az antiszemitizmus mindennap jelen van köztünk. Úgy gondolom, hogy ennek a megemlékezésnek egyik fő apropója az, hogy kimondjuk mindazt, ami 81 évvel ezelőtt történt, hogy az ne ismétlődhessen meg újra – nyilatkozta a hitközösség elnöke.
A tragédia mellett igen fontos beszélni mindarról a tárgyi és eszmei hagyatékról, amely a mai napig Szabadka éke, amelyet azok a zsidók hoztak létre, akiket később a haláltáborokban végeztek ki. Góli Csilla, Szabadka alpolgármestere beszédében Antigoné szavait idézte: Gyülölni nem születtünk mi, szeretni csak.
– Ismerve a város történetét, kultúráját, ismerve a zsidóság szabadkai hagyatékát, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy rengeteget köszönhetünk a város zsidó népének, azoknak, akik itt éltek és élnek ma is. Ezért is érzem úgy, hogy a városnak ez a nap gyásznap. El sem tudom képzelni, milyen lehetett 81 évvel ezelőtt, amikor ezrével vitték el a polgártársainkat, a szomszédainkat, ismerőseinket, barátainkat, valószínű családtagjainkat, függetlenül kortól, nemtől, mindazokat, akik zsidók voltak. Az, hogy a mai világban látjuk ezeket a nemzetközi konfliktusokat, és hogy sajnos nagyon sok helyszínen geopolitikai szempontból újra éleződik a helyzet olyan irányba, hogy megismétlődhet egy hasonló gaztett az emberiség ellen, nagyon félelmetes. Ezért kiemelten fontos, hogy a fiataloknak elmeséljük a holokausztot, elmondjuk, mi történt Szabadkán 1944. június 16-án. Ám emellett minden más megemlékezés is fontos, nem szabad tagadnunk, nem szabad elfelejtenünk a múltat, hangosan ki kell mondani a tényeket, hiszen csakis így tehetik a jövendő nemzedékek szebbé, tudatosabbá, jobbá a jövőt – emelte ki későbbi nyilatkozatában az alpolgármester.
A megemlékezésen beszédet mondott Srđan Samardžić is, a városi tanács gazdasági ügyekkel megbízott tagja, aki kiemelte, hogy annak, ami 1944-ben történt, soha nem szabad megismétlődnie. Hozzátette, hogy közös feladat minden évben megemlékezni az ártatlanul kivégzett áldozatokról. Őrizzük emléküket, akik csak azért haltak meg, mert olyan nemzethez tartoztak, amelyet az akkori rezsim kitaszított.
A megemlékezésen részt vettek a Zsidó Hitközösség és az önkormányzat vezetőségének tagjai mellett a katolikus egyház és a pravoszláv egyház elöljárói, illetve a Magyar és Horvát Nemzeti Tanács képviselői is. Az eseményen megkoszorúzták a zsinagóga kertjében található emléktáblát.
Szabadkán jelenleg hozzávetőlegesen 200-250 zsidó él, akik békében gyakorolják hitüket a Szabadkai Zsidó Hitközségben, fenntartva és továbbadva kultúrájukat és múltjuk történetét.
Nyitókép: A szabadkai zsidóknak ma is szívfájdalma a 81 évvel korábban történt esemény (Fotó: Molnár Edvárd)
