A Henryk Sienkiewicz utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben
Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Henryk Sienkiewicz utca a Központ II. helyi közösségben, a Mayer-fivérek és a Žarko Zrenjanin utca között található, és a világhírű lengyel írónak, a Quo Vadis című regény szerzőjének a nevét viseli.
Henryk Adam Aleksander Pius Sienkiewicz egy elszegényedett nemesi családban született 1845. május 5-én, az akkor orosz fennhatóság alatt álló Kongresszusi Lengyelországban. Apai ágon tatár felmenőkkel is bírt. A leendő író családja 1861-ben feladta vidéki birtokát és Varsóba költözött. Henryk itt jár gimnáziumba, majd 1866-ban beiratkozott az egyetemi rangú Lengyel Főiskolára, ahol először orvostudományt és jogot, majd bölcsészetet és történelmet tanult. Még egyetemi évei alatt kezdett el különböző újságokba írni. Első történelmi munkáin Walter Scott és idősebb Alexandre Dumas hatása érezhető. Ekkor írta Az áldozat című írását, amely azonban sajnos nem maradt fenn az utókor számára. Anyagi nehézségek miatt mindenféle kézbesítés megszerzése nélkül volt kénytelen otthagyni az egyetemet. Ez után szabadúszó újságíróként dolgozott, közben pedig novellákat és regényeket írt. Első regénye 1872-ben Hiába címmel jelent meg, amely az 1863-as sikertelen oroszellenes lengyel felkelésnek állít emléket. 1874-től a kéthetente megjelenő Niwa című újság társtulajdonosa és szerkesztője lett. 1875-től életének szerves részévé vált az utazás. Járt többek között Olaszországban, Ausztriában, Franciaországban, Görögországban, Egyiptomban és az Egyesült Államokban. Sienkiewicz ezen utazások alatt vált nagy hatású íróvá. Hotelekben és motelszobákban vetette papírra legfontosabb műveit. Walter Scott és a francia történelmi regények hatására 1882-ben Sienkiewicz elkezdte írni saját történelmi trilógiáját, a Tűzzel-vassalt, az Özönvizet, majd végül A kislovagot. A három könyv a lengyel állam XVII. századi háborúit dolgozza fel. 1896-ban jelent meg életművének legismertebb darabja, a Quo Vadis, amely a Nero-féle keresztényüldözések idején játszódik. Sienkiewicz utolsó kiemelkedő regényét, A kereszteslovagokat 1900-ban adták ki. Sienkiewicz kiemelkedő munkásságáért 1905-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Az I. világháború kitörésekor Svájcba költözött, ahol megszervezte a Háború Lengyel Áldozatait Segítő Bizottságot. 1916. november 15-én hazájától távol, Svájcban hunyt el. Földi maradványait 1924-ben visszavitték a már szabad és független Lengyelországba. Utolsó befejezetlen Légiók című műve 1918-ban jelent meg, amely a napóleoni háborúkról szól.
A Henryk Sienkiewicz utca a dualizmus korában Gréczy utca nevet viselte. Mai elnevezését az I. világháború végét követő impériumváltás után kapta, amelyet a II. világháború után is megőrzött.