Vasárnap ünnepeljük pünkösdöt, a keresztény egyház egyik legfontosabb ünnepét. A hívek természetesen e napon szentmisére gyűlnek össze a lakóhelyükhöz legközelebb eső templomban. Százhuszonöt évvel ezelőtt azonban Szabadka, különösen a környékbeli települések még híján voltak templomoknak. A Szabadka és Vidéke című hetilap 1900. június 17-ei száma vezércikkben hívta fel az akkori közvélemény figyelmét erre a problémára.
„A templom az istentisztelet és a népoktatás legmagasztosabb nemének helye, a templomok nyomában a vallásossággal szelídültek az erkölcsök, terjedt az ipar, tudomány, művészet.
A kereszténység által kiművelt nemzetek erkölcsi és társadalmi föntartása végett ime Európaszerte megindult az üdvös visszahatás, mely hangosan templom után kiált.
Szabadkának e tekintetben nagy az elmaradottsága. Egy plébániájának területe 17 négyzet mrtfdre [mérföld] terjed, a hozzá tartozó hívek száma 55 ezerre megy, ennél csak Budapest Józsefváros népesebb az országban, csakhogy azok mind a sűrűn lakott városban vannak, és a plébánia papsága egy jezsuita és egy franciskánus zárda által támogattatik; mig a sz. Teréz plébániának csak 22 ezer hive van a városban, a többi pedig a várostól 1–3 óra járásnyira lakik, a plébániának csak a ferencrendi zárda nyújtana segélyt, ha személyhiányban nem szenvedne. A vallását mindamellett szerető nép tehát Csantavér, Topolya, Bajsa, O-Morovica, Pacsér, Bajmok és Kunbajára fordul lelki ügyeiben. Mi tagadás benne, de tény, hogy Szabadka népe jó részének ezen községek tartanak lelkészt és templomot, hol mint idegenek duplán is fizetik a lelkészi illetéket keresztelés és temetés
után, s mégis nem egy helyett kinézik őket” – olvashatjuk a hetilapban.
Az írásban azt is kiemelték, hogy a városi és egyházi elöljárók igyekeztek orvosolni a problémát, de ezek az intézkedések nem voltak elegendők a hívek igényeinek kielégítésére.
„Jól esik mondhatnunk, hogy az utolsó évtized e tekintetben sem maradt meddő; felépült a két külvárosi templom, és az uj kórházban a testi ápolás mellett a lélek gyógyítására is számítottak, midőn kápolnát építettek, és melléje lelkészt rendeltek ki; sőt a szállási templomok felépítésére is történt lépés, a mennyiben a sz. Teréz egyház pénztára a szállási templomok építésére már 5
év előtt elkülönített 30,000 frtot [forint], mely már most 40,000 frt felé kamatoz. A város mint kegyur is 1898. március hó 24-én megszavazott e célra 40,000 frtot; és igy már 80,000 frt várja a célszerű felhasználást.
Ha a fenti lélekszámot és Szabadka területét tekintjük, és az egyenlő jogú és igényű polgárok között indokolhatlan megkülönböztetést tenni nem akarunk, úgy hamar tisztába jövünk az iránt, hogy legalább hét új lelkészetre van szüség, melyek mindegyike igy is 4–5 ezer lélekkel bírna, melyek tekintettel a szétszórt fekvésre, egy-egy papot teljesen igénybe vesznek.
Nézetünk szerint önállóan kapnának lelkészetet Verusics, Sebesics és Tavankut praediumok, Györgyén Vámtelekkel, Zobnatica Nagyfénynyel, Radanovác Tompának a körösi útig terjedő részével, Felső Tompa Kelebiával kapna egy-egy lelkészetet.
Ezen szükséglettel szemben értesülésünk szerint Császka György érsek ígéretet tett egy templom felépítése iránt, báró Rédl Béla pedig magára vállalta e tekintetben Kelebia és Felső Tompa gondját. És igy a városra ötnek felépítése hárulna, a 80,000 forintból mindegyikre 16,000 frt jutna. Mamuzsich Mátyás prépost egy tervet és költségvetést készíttetett, mely szerint egy 25 m. hosszú, 10 méter széles, tehát 1000 ember befogadására alkalmas templom, melynek 8 méter magas fala, fa
boltive és 28 m. magas tornya lenne, 150,000 tégla mellett 7,000 forintért felépíthető. Hogy a terv figyelemre méltó, mutatja az, miszerint a kalocsai érsek szakértői bírálat után jóváhagyták. Eszerint a templomok felépítésén kívül mindegyiknél maradna 9,000 frt. mely a paplak stbre, esetleg a templomhely megvételre is elégséges.” – írták a hetilapban, majd a terjedelmes vezércikket azzal zárták, hogy a vidéki hívek joggal várják el a várostól, hogy lakhelyükhöz közel építtessen templomot:
„De végre is, ha a város nem tér ki a teherszaporodás miatt az iskolaépítés és tanító díjazás, kövezés, gáz, világítás, földmivesiskola stb. részben szükséges, részben kényelmes, részben fényűzési kiadás elől; nem szabad kitérnie a szállási polgárainak azon igénye elől sem, hogy Istennek vallásunk parancsa szerint szolgálhassunk; merthát mig jórészt a szállási ember adójából kerül ki mind amaz előny, addig neki az egészből csak adókönyvecskéje van meg. Reményljük, hogy e tekintetben nem sokára a jó ügy érdekében az összes tényezőket egyetértésben látandjuk.”
Nyitókép: A szabadkai Szent Teréz-templom egy régi képeslapon (gallery.hungaricana.hu)
