Az Andrija Medulić utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben
Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
Az Andrija Medulić utca a Bajnát helyi közösségben található, és egy neves olaszországi horvát reneszánsz festő és grafikus nevét viseli.
Andrija Medulić életével kapcsolatban sok a bizonytalanság. Képei nincsenek aláírva, csak néhány grafikája viseli a művész nevét vagy monogramját. Nem ismert születésének pontos időpontja, sem nevének helyes alakja, mint ahogy az sem, hogy mikor keletkeztek egyes művei. Medulić 1510 és 1515 között született Zára városában, amely abban az időben a Velencei Köztársaság uralma alatt állt. Olasz beceneve Schiavone, ami azt jelenti: „szláv”. Tanulmányait valószínűleg Zárában vagy Velencében végezte. Egyes források szerint Parmigianino, korának egyik ünnepelt olasz festőjének tanítványa volt, akinél valószínűleg Bolognában vagy Parmában sajátította el a festészet mesterségét. Valószínűsíthető, hogy Velencében már 1540 előtt elismert festő lehetett. Erről tanúskodik Giorgio Vasari, neves olasz festő, építész, művészeti író 1568-ban kiadott olasz művészek életrajzát tartalmazó nagy gyűjteménye. Medulić az 1530-as években érkezett Velencébe, ahol azután élt és alkotott. Tiziano Vecellio, a velencei reneszánsz egyik legnagyobb festőjének köréhez tartozott. Tiziano mellett Tintoretto és Jacopo Bassano volt rá nagy hatással. Olaszországban Medulić az elsők között alkotott önálló tájképeket. Készített többek között rézkarcokat, freskókat, rajzokat és olajfestményeket vászonra. Számos részkarcán alkalmazta az akkor újnak számító hidegtűs technikát. Festményein a szokatlan fényhatásokra helyezte a hangsúlyt. Alkotásain főleg bibliai és mitológiai témákat örökített meg. Medulić a késő reneszánsz egyik legfontosabb festője, de stílusában már a barokk előfutárának is tekinthető. 1563. december elsején hunyt el Velencében. Végrendeletében minden vagyonát feleségére, Marina de Ricisre hagyta. Ebből arra lehet következtetni, hogy nem volt gyermeke. Medulić műveit a leghíresebb európai múzeumokban és galériákban őrzik, mint amilyen a bécsi Kunsthistoriches Múzeum és a firenzei Uffizi és Pitti Galéria, de a zágrábi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár Grafikai Gyűjteményében is találhatóak művei.
Az utca a dualizmus korában a Tanító utca nevet viselte, majd az I. világháború végét követő impériumváltás után kapta mai elnevezését, amelyet a II. világháború után is megtartott és azóta is visel.