Bajmokon az Akácfa emléktemetőben tegnap délben immár tizenhetedik alkalommal emlékeztek meg az 1944. november 2-án éjjel kivégzett ártatlan áldozatokról. A harangot az egyik áldozat fia kongatta meg, és a 36 tagú madarasi fúvószenekar játszotta a Himnuszt.
Belföldről és több magyarországi településről is képviseltették magukat politikai pártok, szervezetek képviselői.
A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Társadalomtudományi osztálya titkárságának levelét is felolvasták, amelyben kiemelik, fontosnak tartják az ártatlan áldozatok kivégzőinek felderítését.
A bajmoki származású dr. Hornyák Árpád, történelmi tudományok doktora, a pécsi egyetem tanára, a magyarországi vegyes bizottság titkára az 1941-45-re vonatkozó kutatásokról beszélt:
– Hogy egész pontosan kiderüljön, hogy mi történt az egyes helyszínen, kik az áldozatok, pontosan hányan voltak, miért, e célból alakult meg egy éve a magyar és a szerb köztársasági elnök kezdeményezésére, a magyar-szerb vegyes bizottság. Az a bizottság, amelynek a magyar tagozata nevében most én szólok Önökhöz, amelynek a nevében elhelyezem a virágokat. Ez a bizottság a lehetőségekhez mérten élvezi a két állam legfelsőbb vezetésének (sajnos csak) morális támogatását, mindent megtesz, hogy a lehetőségekhez mérten a gyászos múltat minél jobban feltárja. Azt is elmondta, hogy alig akad ehhez az emléktemetőhöz méltó Vajdaságban. Abban a Vajdaságban ahol szomorúan, de tucatjával kellene hasonlóknak állnia – mondta.
Beszédet mondott Dudás Károly és Ágoston András, a református és a katolikus egyházvezetők imát mondtak.
