Antal István tizenegy évig vett részt a Vajdasági Magyar Szövetség jelöltjeként a kelebiai helyi közösség munkájában. Két mandátumban volt a helyi közösség közgyűlésének elnöke, ám az idei, júniusi helyi közösségi választásokon már párton kívül, egy civil szervezet jelöltjeként indult. Elmondta, önként döntött úgy, hogy kilép a párt kötelékéből, mert mint kiemelte, nem támogatja azt a politikai szemléletet, hogy a párt központi szervezete határozza meg, hogy mi jó egy falu lakosságának.
– Egyik alkalommal a párt városi szervezetének elnöke, Maglai Jenő Kelebiára látogatott, és felkért, hogy adjam át a kelebiai szervezet elnökségi posztját egy fiatalabb személynek. Akkor a helyemre egy horvát nemzetiségű személyt javasolt, aki nemrégiben lett a VMSZ tagja. Én ekkor azon háborodtam fel, hogy nem a helyi szervezet tagsága választotta meg a helyi szervezet elnökét, hanem a városi szervezet mondta meg, ki legyen. Végül azonban én maradtam az elnök, azzal, hogy alelnök lett az a horvát nemzetiségű személy.
A tagszervezet pedig, mivel a párt úgyis fiatalítani akart, ami jogos elképzelés, új elnököt kapott. Sikerült a fiatalítás, most a helyemre egy két évvel fiatalabb (66 éves) elnök kerül, akinek jó munkát és jó eredményeket kívánok.
Ez volt az, amikor úgy döntöttem, hogy megmutatom, engem a párt nem a szemeteskosárból emelt ki, és nem is fog odadobni. Alapítottam egy civil szervezetet (Antal István Civil Szervezet), amely indult is a helyi közösségi választásokon és nagyon jó eredménnyel szerepelt. El kell mondanom, hogy én nem a VMSZ ellen indultam, és nem is azért, hogy megőrizzem a fotelemet, hanem a párt vezetősége ellen, akik egy központi helyről akarják irányítani a faluvezetést.
A fiatalítás mellett Ön szerint más ok is volt arra, hogy háttérbe akarták szorítani?
– Az én legnagyobb hibám, hogy a szám gyárilag nagyra sikeredett és hogy a véleményem őszintén elmondom, nem tudják belém fojtani a szót. A legnagyobb bűnöm az volt, hogy a helyhatósági választások után nem akartam elfogadni a párt sikerét, annak ellenére, hogy akkor a VMSZ központi szervezete sikerként könyvelte el az eredményeket. Amikor a választások után a kampány hibáit elemeztük, aki a kampányfőnök munkáját merte kritizálni, mind fejmosást kapott. Hát én ez után sem kértem bocsánatot.
A másik nagy hibám az volt, hogy nem hittem a magyar pártok összefogásában, és ezt szóvá is tettem. Lám, igazam is lett. Lehet, jogos, hogy a VMSZ-nek negatív emberekre nincs szüksége. De nem tudom elfogadni, hogy privatizálják az én szeretett pártomat, amit több mint tíz évig támogattam. Ez idő alatt nem lettem politikai profitőr, becsületesen végeztem a munkám, és a házasságomat is megőriztem, nem áldoztam fel a pártért.
Említette, hogy lemondott a helyi szervezet elnökségi posztjáról, a tagságát ugyanakkor megőrizte?
– A levélben megírtam, hogy nem kívánok a továbbiakban tagja maradni a VMSZ-nek, mert a Vajdasági Magyar Szövetség gépezetébe belekeveredett egy kis kavics, ami mára már egy nagy kővé változott. Nem kívánok részt venni a párt privatizációjában, inkább kilépek. Más pártnak tagja soha nem leszek. Nem új pártot hoztam létre, hanem egy civil szervezetet, amelyen keresztül továbbra is segíteni szeretnék a kelebiai faluvezetésnek, de nem úgy, ahogy egy párt megkívánja, hanem ahogy a polgároknak szükségük van rá. A civil szervezet a falu problémáival foglalkozik majd, elsősorban a környezetvédelemmel, de sok más problémával is.
– A VMSZ hét mandátumot szerzett, mi a civil szervezettel kettőt. De mivel a VMSZ viszonyulása nem volt egyenes irányomba, meg akart kerülni, és az én listámon szereplő második személyt kereste fel, hogy társuljon hozzájuk, úgy döntöttem, hogy inkább ahhoz a demokratikus vonalhoz csatlakozom, ahol a Demokrata Párt és a Szerbiai Demokrata Párt áll koalícióban. Így most 7-7 az állas. Maradt még egy mandátum, amit a Szerb Haladó Párt szerzett meg, ám mivel senki sem szeretne velük koalícióra lépni, újabb szavazásra lesz szükség. Majd akkor a falu népe megmondja, mi legyen.
