„Szabadka a fesztiválok városa”– ismerjük mindannyian e sokat hangoztatott szlogent. És valóban, számos fesztivált szerveztek az elmúlt években a városban. A többi között népzenei, világzenei, rock, reggae jellegű rendezvények voltak. Felvetődik a kérdés, hogy igény van-e ezek mindegyikére, és megvan-e hozzá a szervezői szándék, erről beszélgettünk a Summer3p, a Trenchtown és az Interetno Fesztivál szervezőivel.
„A világ Szabadkára érkezik” – olvashatjuk az Interetno Fesztivál reklámplakátjain minden évben. És valóban, felpezsdül a város, kicsit mintha életre is kelne minden év augusztusának végén. E fesztivál különlegessége az, hogy a megszokotton túl, másfajta zenei élményt nyújt azoknak, akik ellátogatnak a programokra. Szulovszki Szilvia, a Népkör Magyar Művelődési Központ művészeti vezetője, valamint a fesztivál társszervezője elmondta, hogy az idén 12. alkalommal kerül sor erre a rendezvényre. Az idei évben az eddigi legnagyobb fesztiválra számítanak. Tizenkét ország táncosai és hagyományőrző zenészei látogatnak el Szabadkára, hogy egy kicsit magát a nagyvilágot varázsolják ide. A minden este megrendezett fesztiválklub látogatottsága igen nagy, és ahogyan Szilvia is elmondta, nem lehet elkülöníteni a generációkat, mivel minden korosztály megfordul, mind a napközbeni, mind pedig a Népkör sörkertjében szervezett programokon. Az idei évben a többi között Panama, Dél-Korea, Lengyelország, Olaszország, Oroszország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Észak-Ciprus és Paraguay táncosai látogatnak el Szabadkára.
A Summer3p az idén 11. alkalommal került megrendezésre, és Palicsra vonzotta az elektronikus zenét kedvelő fiatalságot. Az AŠC Polgári Csoport és a Danilo Kiš Alapítvány által szervezett fesztiválra az idén mintegy hétezren voltak kíváncsiak. Branislav Filipović, a fesztivál koordinátora elmondta, hogy a Summer3p látogatottsága évről évre növekszik, és a fiatalok igénylik az ehhez hasonló zenei eseményeket. Elmondása szerint leginkább a 18 és 30 év közötti fiatalok körében népszerű mind a fesztivál, mind az a fajta zenei stílus, amellyel a Summer3p-en találkozhatunk. A másik, e csoport által szervezett fesztivál, a Trenchtown azonban az idén, sok év után elmaradt, noha regionális szinten is figyelemre méltó ismertséget szereztek. E rendezvénnyel kapcsolatban Filipović elmondta, hogy igen nagy igény mutatkozik a fesztivál megszervezésére. A szervezők dolgoznak azon, hogy kielégítsék a fesztiválozni vágyók kívánságát, és még nem biztos, hogy az idén nyáron valamilyen formában nem szervezik meg ezt a fesztivált – mondta el Filipović.
A szabadkai származású Szabó Andrea, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem sportszervező szakának elsőéves hallgatója több magyarországi fesztiválra ellátogatott már az idei nyáron. Beszámolója alapján, mind a tokaji Hegyalja Fesztivál, mind a soproni VOLT Fesztivál egészen másfajta élményt nyújtott számára, mint azok, melyekre itthon látogatott el eddig. Andrea is nagyon hiányolja az idei Trenchtown-t, mert úgy gondolja, hogy a környéken az a legjobb fesztivál, különleges hangulatú, valamint a zenei kínálata is nagyon közel áll hozzá. Úgy látja, a külföldi példa alapján, hogy itthon kevesebb lehetőség mutatkozik a kicsit alternatívabb zenei stílusokat kedvelők számára. A szervezés profizmusában és a zenei kínálatok sokszínűségében látja Szabadka hiányosságait.
FIATAL ZENÉSZEKET KÉRDEZTÜNK
Milyen zene szóljon?
Különféle fesztiválokat szerveznek a városban, mégis sokan hiányolják az etno- és az elektronikus zenén kívül a keményebb zenei vonalakat képviselő rendezvényeket.
A Tortured for a Smile 2011-ben alakult, és 5 fiatal alapította. Az együttes tagjai Lak Róbert – ének (19), Bicskei Róbert – gitár (19), Farkas Ferenc – gitár (19), Dudás Csaba – basszusgitár (19), Kiss Szebasztián – dob (19). Ők annak idején egy padláson kezdtek zenélgetni, idővel pedig lehetőségük nyílt a Harambašić utcai Mladost klubban koncertezni. Metalcore zenét játszanak. A zenekar különlegessége, hogy a fiúk fiatal koruk ellenére nem feldolgozásokat, hanem saját számokat adnak elő. Első saját számukat Lak Róbert írta és a címe: Lie to me Tomorrow. Példaképnek tartják a Parkway Drive és az August Burns Red zenekarokat. Úgy látják, hogy a koncertjeikre egyre többen látogatnak el, többször is telt ház előtt zenéltek, és az utcán is néha megállítják őket. Úgy gondolják: noha Szabadkán egyre népszerűbbek, még sincs elég lehetőségük. Próbálnak önállóan is koncertlehetőségeket keresni, ezekből azonban sajnos igen kevés van. Lak Róbert vette kezébe a szervezést, ennek eredményeképp szeptember 14-én egy nagyszabású koncertre készülnek. Együtt fognak zenélni 3 másik zenekarral. Terveik között szerepel, hogy Magyarországon keressenek érvényesülési lehetőségeket. Úgy látják, hogy mindenképpen külföldön van jövője a zenekaruknak, és annak a stílusnak is, amelyet képviselnek.
Roncsák Marcell 2012-ben végzett a szabadkai Zeneiskolában klasszikus ütős hangszerek, illetve dzsesszgitár szakon. Középiskolai évei alatt folyamatosan zenélt különféle zenekarokban. A többi között játszott az iskola szimfonikus zenekarában és a Szabadkai Filharmonikusokkal is, és a Quintalban dobos poszton, a „Nowhere Driveban és a The Southern Societyben is. Az utóbbi együttessel még egy neves rock-metál tehetségkutatót is megnyertek Budapesten.
– Nem jelentett soha problémát egyeztetni a klasszikus és a metál zenét. Mindkettőnek megvan a maga helye és szépsége. A középiskolai tanulmányaim után Budapestre, a Vienna Konzervatorium pesti tagozatára iratkoztam és dzsesszgitár szakon tanulok tovább. Most fejeztem be az első évemet. A tapasztalataim alapján a szabadkai hallgatóság vevő az extrémebb műfajokra is. Szoktak ilyen jellegű koncertek lenni, és ami nagyon jó, hogy már külföldi zenekarok is el-ellátogatnak Szabadkára. Ilyenkor általában meg tud telni fiatalokkal egy kisebb terem. Az itthoni együtteseken viszont azt veszem észre, hogy akárhogy is szaporodnak, elég alacsony szinten művelik a hardcore-metal műfajokat, ezért hazai körökben már nem igazán hoz lázba, hogy együttest alapítsak. Sok követője van az effajta stílusoknak, de kevesen vannak azok, akik igazán értékelni tudják, és nem csak azért mennek el egy koncertre, hogy levezessék az agresszivitásukat. Ez zavaró számomra. A szabadkai fiatalság rendkívül lusta tud lenni, ami szintén probléma a helyi koncertek és egyéb események szempontjából is. A többségnek nem fontos az élő zene, és megelégednek harmadosztályú elektronikus „zenészekkel” is. A terveim között inkább Budapest lehetőségeinek kiaknázása szerepel. Hosszabb távra még nem tudok pontos adatokat mondani, de az tény, hogy még egy jó ideig Pesten fogok élni – mondta Marcell.
