Évekkel ezelőtt is riasztó látványt nyújtott a valamikor nagy hírű Zorka Vegyi Üzem. Igazi szellemkastély volt. Most pedig, amióta bontják az épületeket, egyre ijesztőbb, milyen gyorsan eltűnhet egy mintegy százéves múltra visszatekintő gyár, ahol valamikor több mint ezer munkás dolgozott.
– A csődeljárás után megtartottunk pár munkást, illetve néhányukat a terület őrzésére felfogadott őrzővédő vállalat alkalmazza. Az idősebbek érdeklődnek, eljönnek, figyelemmel követik a munkálatokat, de ők is egyeznek azzal, hogy az egyetlen lehetőség az objektumok lebontása – tudtuk meg Dušan Turkulovtól, a Victoria Group független projektmenedzserétől. Látogatásunkkor elmondta, hogy a valamikori vegyi üzem 56 hektáron működött, és mintegy 110 ezer négyzetméter összterületű épületet vásároltak meg.
– Mostanra sikerült az épületek egyharmadát lerombolni. De tulajdonképpen csak a bontás legkönnyebb részén vagyunk túl. Lehet, hogy úgy tűnik, mindent lebontottunk már. De nem. Ezen a területen magas a talajvíz szintje, az épületek alapjait ezért mélyre helyezték, így sokkal nehezebb azokat eltávolítani – magyarázta. A projektmenedzserrel körsétát tettünk a valamikori üzem területén. Szembetűnt, hogy a különféle építési anyagokat már a bontás közben különválogatják a munkások. A téglát megtisztogatják, a betondarabokból kihúzzák a vaselemeket.
– Szeretnénk a régi építési anyagot újrahasznosítani. Vagyis a jobb téglákat megpróbáljuk eladni, a rosszabbakat pedig felhasználjuk alapként. Még a betont is újrahasznosítjuk. Ebben az elsők vagyunk ebben a régióban. Olyan gépeket használunk, amelyek azután, miután a betonból eltávolították a vaselemeket, felmorzsolják a betont. Ezt törmelékként hasznosítjuk, elsősorban saját célra, hiszen utakat is szeretnénk építeni, de lesz, amit eladunk – mondta Turkulov. Megtudtuk, hogy az építőanyag újrahasznosításának két módja van. Az amerikaiak például először mindent lebontanak, majd azután válogatnak. Míg a norvégek építés közben szétválogatják a különböző anyagokat. Ezen az építkezésen a norvég mintát alkalmazzák. A vas egy részét már eladták. Ebből a pénzből is az építőmunkálatok – jelen pillanatban a bontás – költségeinek egy részét fedezik.
-- Végeztek felméréseket, hogy az építőanyag nem veszélyes az egészségre?
– Itt vegyi üzem működött, műtrágyát gyártottak. A műtrágya alapanyagát pedig azok az ásványok képezik, amelyek egyébként megtalálhatók a talajban, csak itt koncentrált mennyiségben alkalmazták őket. A műtrágya nem méreg. Vízben oldódik, éppen ezért most már nincsenek olyan nagy mértékben jelen ezek az ásványok, mint amikor a gyártás folyt. Az ólom jelenlétét mértük. A vasat pedig az US-Steel vásárolja meg, ők rendelkeznek a legtöbb nemzetközi engedéllyel, vagyis ha gondok lennének, akkor át sem vennék az anyagot. Van itt egy gipszmező is, ahol évekig termelték ki a gipszet. Most már csak nyomokban lehet találni belőle. Végeztünk méréseket, nem radioaktív. Ezt a gödröt be kell temetni. Ez lesz a munkálatok legdrágább része.
-- A bontást mi követi?
– Két intézetet fogadtunk fel, hogy végezze el a talajminták elemzését. Felkértük a belgrádi Egészségügyi Intézetet, de mivel hazánkban senkinek sincs ilyen tapasztalata, egy brüsszeli intézmény is vizsgálja a talajt, amit ha kell, akkor szanálunk. De a talajmintákra főként a második bejáratnál van nagy szükségünk, ugyanis évekig ott halmozták fel a műanyag hulladékot, amit földdel borítottak le. Két-három méter magas dombok keletkeztek mintegy két hektáron, de még nem tudjuk, mit kezdjünk velük.
A projektmenedzser elmondta, valószínűleg tavaszra már befejezik a bontást, ami a téglaépületek miatt olyan lassú. Terveik szerint egy-két épületet meghagytak volnda, de az egyiket a keddről szerdára virradóra feltámadt vihar ledöntötte.
Néhány napja a médiumokban felröppent a hír, hogy a valamikori Zorka területéről eltűnt egy generátor, amit egy szabadkai férfi még 2004-ben megvásárolt. Dušan Turkulov elmondta, hogy szinte mindennaposak a rablások az építkezésen. Többen a rézhuzalok miatt járnak be a munkálatok területére. Feltételezése szerint ez a generátort is – amit még 1968-ban gyártottak, és megközelítőleg húsz éve nem működik – a több száz kilogrammos réztartalma miatt vitték el. Az áramfejlesztő a géppark többi elemével évekig az egyik épület első emeletén állt érintetlenül, de mi már csak a hűlt helyét láthattuk. A megközelítőleg 1,5–2 tonnás gépet az ablakon lökhették ki, erre utalnak a nyomok. A generátor gazdáját több alkalommal is értesítették, hogy vigye el megvásárolt tulajdonát.
