Számos egyéb intézményhez hasonlóan az Önálló Szakszervezeti Szövetség szabadkai központja is összegezte a 2015-ös évet. Mint elhangzott, egy fajsúlyosabb ügy volt az idén, amellyel foglalkoztak, ez az Agroseme Panonija munkásainak helyzete. Ezenkívül a szakszervezet a minimális órabér növelését igyekszik elérni az illetékes helyeken.
Milan Popović, a szabadkai szakszervezet elnöke elmondta, az Agroseme Panonija ügyében sikerült előrelépést elérniük. A privatizált vállalat dolgozói heteken át sztrájkoltak, mert a gyárat megvásárló Advance seed osztrák illetőségű vállalat a munkásoknak csak egy részét vette át, a többiek pedig légüres térben mozogtak, április óta nem kaptak fizetést, és egészségügyi biztosításuk sem volt.
Popović arról számolt be, hogy az Advance seed 18 munkást vett át, a többi 51 dolgozó pedig január elsejétől bejelentkezik a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartásába. Ezzel azonban a probléma nem oldódik meg teljes egészében, a munkásoknak ugyanis rendezetlen követeléseik maradnak a kifizetetlen bérekre, végkielégítésekre és a rendezetlen munkaévekre vonatkozóan.
A szakszervezet elnöke úgy látja, ennek az ügynek a megoldása az egész 2016-os évet igénybe veszi, az osztrák tulajdonostól ugyanis kaptak ígéretet arra, hogy segít a munkásokon, de egyelőre bizonyos kifogások miatt ez halasztódik. Maradt még az Agroseme Panonijának néhány objektuma, amelyek ezután kerülnek eladásra. A szakszervezet igyekszik közbenjárni a pénzügyminisztériumnál, hogy az ebből befolyó pénz egy részét a dolgozók munkaéveinek, vagyis a kötelező járulékoknak a rendezésére fordítsák.
A szakszervezet egyik célja a jövő évben a munka árának növelése. Jelenleg a minimális nettó órabér 121 dinár, ami szerintük nagyon kevés. Popović véleménye szerint az itt befektető külföldi vállalatok kénytelenek lesznek munkaerőhiánnyal szembesülni, mert az emberek ennyire olcsón nem hajlandóak dolgozni, inkább külföldön vállalnak munkát. Különösen jellemző ez az északi, határmenti térségre, ahol sokaknak van magyar állampolgársága. Szerinte a munkaerő is egy áru, és azt nem lehet leértékelt áron értékesíteni.
Stevan Huđi, a szakszervezet alelnöke ehhez hozzátette, világos, hogy a külföldi beruházók azért jönnek Szerbiába, mert az állam szubvencionálja a termelői munkahelyeket. Szerinte a szakszervezetnek azt kell követelnie, hogy ezeknek a kedvezményeknek a jóváhagyását megelőzően a beruházókkal le kellene ülni és olyan feltételhez kötni a szubvenciók folyósítását, hogy a dolgozók nagyobb béreket kapjanak.
Mint mondta, azzal, hogy az állam támogatja a munkahelyteremtést, tulajdonképpen ő maga finanszírozza a vállalatot, éppen ezért valamilyen feltételeket is támaszthat irányukban.
A minimális órabér növelését illetően a köztársasági szociális-gazdasági tanácson belül nem született megállapodás. A szakszervezet ezt nettó 142 dinárban szerette volna ezt megállapítani, de a munkaadók ezzel nem egyeztek, az állam pedig inkább az ő oldalukra állt, így jelenleg a minimális órabér nettó értéke 121 dinár. Huđi szerint ezt legalább az általuk követelt szintre kellene emelni, ami egy-egy havi fizetés esetében 2000–3000 dinárt jelentene. Popović ezzel szemben úgy véli, a szerbiai dolgozók minimálbére nem lehetne 300 euró, vagyis 36 000 dinár alatt.
A szakszervezet vezetői arról is beszámoltak, hogy egyre több alapszervezetük alakul Szabadkán az ipari övezetben, de azon kívül is, mivel a munkások felismerik, hogy szerveződniük kell, ha érdekeiket meg akarják védeni, a szakszervezet pedig ebben segítséget tud nyújtani nekik.
