Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, az Antall-kormány külügyminisztere, Magyarország washingtoni, majd norvégiai és izlandi nagykövete volt a Magyar Mozgalom Közéleti Kávéház elnevezésű rendezvénysorozatának decemberi vendége.
Jeszenszky Géza (Fotó: Molnár Edvárd)
A tekintélyes vendéggel a Raichle-palotában lévő Kortárs Galériában dr. Korhecz Tamás beszélgetett.
A tartalmas, több mint kétórás beszélgetés során szó esett a rendszerváltás utáni nemzetpolitikáról, a trianoni trauma leküzdésének lehetőségéről és aktuális politikai kérdésekről is.
Jeszenszky tavaly ősszel mondott le nagyköveti tisztségéről. Mint elmondta, jelenleg aktuális könyvének befejezésén dolgozik, amelynek munkacíme: Magyarország szomszédságpolitikája a rendszerváltozás éveiben – Kísérlet a trianoni trauma meghaladására. Ez a napokban kerül majd a kiadóhoz. Emellett a Heti Válasz nevű hetilapban rendszeresen publikál.
Lemondásáról szólva elmondta, ez nem szokás a gyakorlatban, noha természetes kellene hogy legyen, ha egy köztisztviselő nem ért egyet a kormány politikájával, akkor az lemond.
– Én nem akartam kampányba fogni, de sokfelé meghívtak, és el kellett mondanom, hogy nemcsak az emlékiratok írása miatt mondtam le, hanem politikai okokból is. A magyar kormány Amerika-politikáját nem tartom jónak – mondta Jeszenszky.
Elmondta, a nemzetpolitika, az összmagyarságban való gondolkodás a rendszerváltással jelent meg Magyarországon.
– A magyarságnak 1919-1920 óta a legsúlyosabb problémája nem az, hogy embereket a határ elválasztott az anyaországtól, hanem, hogy attól kezdve ők másod- és harmadrangú polgárokká váltak, és támadások érték őket. A rendszerváltáskor minden magyart, az egész kommunista blokkot, a művelt világot egy optimizmus érte el, hogy a nyugati országokban honos liberális demokrácia, amely a szabadságjogokon, a szabad versenyen alapul, most kiterjed majd Európa középső és keleti részére is. Ennek integráns részének tekintettük azt is, hogy a kisebbségek sanyarú sorsa megváltozik – mondta Jeszenszky. Elhangzott, voltak erre biztató alapok, hisz a nyugati országokban is vannak történelmi kisebbségek, voltak határváltozások is, és méltányos a nyugati országok kisebbségpolitikája. Mivel az Antall-kormány külpolitikájának három oszlopa a nyugati orientáltság, a jószomszédi viszony és a határon túli magyarság támogatása volt, megvolt a remény, hogy ez a nyugati tendencia fog az utódállamokban is érvényesülni.
– Azt reméltük, hogy ez lesz a felvételi követelmény, hogy nem lehet belépni az európai demokráciába a kisebbséget elnyomó politika változtatása nélkül. Kiderült azonban, hogy komoly nyomásra nem hajlandó az EU. 1993-ra felvették Szlovákiát és Romániát az Európa Tanácsba, holott látható volt és bizonyítható, hogy nem teljesülnek ezek a követelések. Ezt nem akarta meghallani Európa – hangzott el.
A kedvezménytörvénnyel és a kettős állampolgársággal kapcsolatban is kifejtette véleményét az elismert történész, politikus. Szerinte a kedvezménytörvény szimbolikus volt, a magyarigazolványért cserébe kedvezményeket kaptak a határon túli magyarok, ami egy jó döntés volt.
– Első pillanatban a kedvező honosítási törvényt nem tartottam károsnak, vagyis, hogy magyar állampolgárságot kapjon mindenki, aki magát magyarnak vallja. De arra nyilván senki sem számított, hogy ez milyen exodust indít el. Nem volt benne a pakliban, hogy egy újabb kivándorlási hullám indul el, felgyorsul a határon túli területek kiürülése – értékelte.
Jeszenszky a kisebbségek megítélése kapcsán elmondta, a közel-keleti bevándorlás miatt sokan nem értik a történelmi kisebbség fogalmát. Az ő meghatározása szerint a történelmi kisebbségek azok, akik nem mentek át semmilyen határon, hanem az ő fejük felett ment át a határ.
