A temetői támadások Szabadkán sajnos igen gyakoriak, s szinte kivétel nélkül a középkorú és idős asszonyokat támadják meg. Az elkövetők elveszik tőlük a táskájukat, letépik róluk az ékszereiket, néha bántalmazzák is őket, majd továbbállnak. Irént tavaly támadták meg a Bajai úti temetőben, két támadója hátulról teperte a földre. Történetét unokája, Edvin osztotta meg velünk.
– Az eset még tavaly márciusban történt. Egy szombati napon, a délelőtti órákban a nagyi egyedül kiment a temetőbe, ahogy szokott. Egyszer csak a háta mögül hallotta a lépteket és még csak ideje sem volt megfordulni, máris valaki hátulról ráugrott és a földre lökte. Egy termetes fiatal férfi volt, és mint utólag kiderült, roma származású. A nagymamám úgy mesélte, a támadói arcát nem látta, de a ruházatukról úgy ítélte meg, hogy elég jól öltözöttek voltak. A támadója leszorította a fejét és a nyakát, a száját is befogta és leszedte róla az ékszereket, a másik pedig a táskáját tépte ki a kezéből és mindenfelé szétdobálta a tartalmát. A nagyinál nem volt sok pénz, talán száz-kétszáz dinár, éppen csak annyi, hogy buszra vagy taxira legyen neki. Aki feküdt rajta, megpróbálta a gyűrűit is leszedni, de az egyikkel nem boldogult, erre a másik mondta neki, hogy törje el az ujját, hátha akkor lejön. Amikor elvették tőle, amit akartak, még csak el sem szaladtak, hanem elsétáltak a tetthelyről – meséli Edvin.
Az idős asszony sérüléseket is szerzett a támadáskor, akkora pofont adtak neki, hogy másnapra bekékült az arca, több helyen megsebesítették, amikor az ékszereit szedték le róla. Ezek a sebek ugyan begyógyultak, a lelki megrázkódtatást viszont a mai napig nem heverte ki. Akkor azonban volt benne annyi erő és lélekjelenlét, hogy eltántorogjon a temetőcsőszhöz, aki azonnal kihívta a mentősöket és a rendőrséget. A helyszínre kiérkező rendőrök nem voltak meglepve, ugyanis azon a héten, sőt aznap a sokadik támadásról értesültek.
– A rendőrök végig nagyon segítőkészek voltak, foglalkozott velünk egy nyomozó is, aki úgyszintén nagyon megértő volt. A támadás után alig néhány héttel értesítettek minket, hogy sikerült elfogniuk az elkövetőket, amikor pedig a nagyit behívták a rendőrségre, én is elkísértem, csak sajnos a szembesítéskor a nagymamám nem tudta azonosítani az elkövetőket, mert az arcukat nem látta. Később a bíróságra is be kellett mennünk, ahová más sértetteket is behívattak, és elég sokan voltunk, sőt nem is jött el mindenki, mert volt, aki még mindig a kórházban volt. Egy gyűrűt visszakapott a nagymamám, de kiszedték belőle a követ és elvágták a karikát. Ott én is láttam a támadókat, két nagyobb termetű húszas évei elején járó roma fiatalembert vezettek el, akiken látszott, hogy nem szegény, éhező emberekről van szó, vagyis jobb módúak voltak. A többi sértettel is beszélgetésbe elegyedtünk, például volt ott egy idős ember, akit a Sugárúton támadtak meg, jól elverték és kirabolták.
Edvin még hozzátette, a nagymamáját nagyon felzaklatta, amikor arra kérték, hogy újra idézze fel a történteket, ezért nem is vállalta, hogy megint vallomást tesz, hanem kitartott a korábban jegyzőkönyvbe vett vallomása mellett. Az átéltek után teljesen nyugodt volt, viszont néhány napra rá jött ki rajta az idegesség és a rémület és a mai napig nagyon fél, azóta nem is mert egyedül kimenni a temetőbe. Ami pedig az elkövetőket illeti, a mai napig nem tudják, született-e ítélet az ügyben, mert nem értesítették őket és ők sem érdeklődtek.
Írják meg Önök is, vagy mondják el igaz történetüket lapunk szabadkai rovatának, ha valamilyen bűncselekmény áldozatai voltak. Mi történt, hogyan reagált a rendőrség, sikerült-e elcsípni az elkövetőt vagy elkövetőket, visszakapták-e az eltulajdonított értéktárgyakat, és elégedettek voltak-e a bírósági epilógussal. Természetesen nemcsak a negatív történetek érdekesek, hanem azok is, amelyek jól végződtek.
A történeteket e-mailben a maszo@magyarszo.com címre várjuk, postai úton pedig a szabadkai szerkesztőség címére: Szabadka, Corvin Mátyás u. 9, illetve jelentkezhetnek a 024/555-530-as telefonszámon.
